Ajánljuk:

  • in

    Babits Mihály: Új Leoninusok

    Jöjjön Babits Mihály: Új Leoninusok verse. Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Ősz és tavasz között

    Jöjjön Babits Mihály: Ősz és tavasz között verse. Elzengett az őszi boros ének. Megfülledt már hüse a pincének. Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre. Ludbőrzik az agyagos domb bőre, elomlik és puha sárrá rothad, mint mezitlen teste egy halottnak. Este van már, sietnek az esték álnokul mint a tolvaj öregség mely lábhegyen közeledik, halkan, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Fekete ország

    Jöjjön Babits Mihály – Fekete ország verse. Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Egy fonnyadó bokorhoz

    Jöjjön Babits Mihály: Egy fonnyadó bokorhoz verse. Fonnyadó, sárguló ribizkebokor, neked ősz már ez a nyár. Virágod lehullt, gyümölcsöd leszedték, vén gallyad is pereg már. Leveledet görcs húzza össze, mint az öreg ember tenyerét; s éjről amint éjre tép a kölyök szél, te kopaszodsz legelébb! Szerte még a szőlő érik a napon, csupa zöld és […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Zsendül már a tavasz

    Babits Mihály – Zsendül már a tavasz Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán. Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét. Halk fák gyönyörű gyöngéd ujja rajzol a színes ég hártyájára bogas kínai titkokat. Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez. Déltől harmatos estig járhatsz könnyü kabátban és olvashatsz a napon, kéjjel izelgetvén olcsó hirlapodat s […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: A szökevény szerelem

    Jöjjön Babits Mihály: A szökevény szerelem verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segítgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: úgy dolgozott mint csöppke gép a hímzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra

    Jöjjön Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra verse. Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem. Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Reggeli ének

    Babits Mihály – Reggeli ének A reggelt éneklem, az enyhe szépet Ó reggeleim! jó reggeleim! Testem mint egy eleven béke ébred Tejjel és mézzel folynak ereim. Lelkem kilép az álom fürdejéből Megint üde már oszlik köde már. Kilép az álmok sötét erdejéből s egy dombra száll, egy kedves dombra száll. És így néz széllyel hajnala […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Messze… messze…

    Babits Mihály: Messze… messze… Spanyolhon. Tarka hímü rét. Tört árnyat nyujt a minarét. Bus donna barna balkonon mereng a bibor alkonyon. Olaszhon. Göndör fellegek. Sötét ég lanyhul fülleteg. Szökőkut víze fölbuzog. Tört márvány, fáradt mirtuszok. Göröghon. Szirtek, régi rom, ködöt pipáló bús orom. A lég sürű, a föld kopár. Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár. Svájc. Zerge, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Anyám nevére

    Jöjjön Babits Mihály – Anyám nevére verse. Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én. S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény, nincs hajnal, semmi vidámság, nincs hajnal, nincsen öröm. Hajnalka volt az édesanyám s csak alkony az örököm. Hajnalka volt az édesanyám: Kedélybeteg, árva nő ma; Mióta meghalt édesapám, házunk oly szomoru, néma: […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: ÉJSZAKA!

    Babits Mihály: ÉJSZAKA! Im, itt a tág, a szabad éjszaka, illatos ege, színes csillaga; mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki tegyünk szerelmi vallomást neki – Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka! A föld, ha nyúgalomé, s gyönyöré, szelíd szárnyával ő borúl fölé, mint jó szülő, takarva öleli, áldón ragyognak ezer szemei – Ó éjszaka! Ó, szelíd éjszaka! […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – In Horatium

    Jöjjön Babits Mihály – In Horatium verse. Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg! ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha nem hallott verseket ma, múzsák papja, erős fiatal füleknek. Nézz fel az égre: barna cigány ködök – nézz szét a vízen: fürge fehér habok örök cseréjükért hálásak halld, Aiolost hogyan áldják, dallal. A láng is hullám. Szüntelenül […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.