A versek oldala
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verse. A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis ‘tulipánt!’ Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály versét. Mi a véleményed a Tartózkodó […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások verse. Csokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások Bús szívem szomorog, Ezerfelé tántorog, Szegény fejem nyomorog, Sok gondolatban forog. Mert ezer baj, meg három, Akármerre eljárom, Akár jobbra gondolom, Akár balra fontolom; Jó végemet, Életemet, Soha nem várom. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai Bús hánykódások […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés verse. Esküszöm, szép Lilla! hidd el, Hogy miólta kellemiddel Megkötöztél engemet, Már azólta semmi szűznek, Semmi nyílnak, semmi tűznek Nem nyitom meg szívemet. Esküszöm; s e szent hitemnek, Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is reménykedéssel, Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szíved, angyalom! Esküszöm hószín kezedre, Rózsaszádra, […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Édes keserűség verse. Óh, Cipria terhes igája! Hogy kell magam adnom, alája! Nyakamat vas lánca keríti, Szívem siralomba meríti. Nem nyughatom és csak epesztem, Magamat sírásnak eresztem, Éjjel szememet le se zárván, Siratom balsorsomat árván, Mint a szomorú egek éjjel Sírnak mezeinkre le széjjel, Hogy enyészvén a nap, az égnek Tetején […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Megkövetés verse. Ha haragszol, megkövetlek; Békélj meg, szép angyalkám! Csak azt mondtam, hogy szeretlek, S e szóért haragszol rám? Ki az oka? s ki hibája, Hogy kellemed olyan nagy? Hogy te, óh virtus példája, Szeretetre méltó vagy? Ha téged szeretni vétek: Hányan esnek úgy belé? S hogy én legtartósban vétek, Magam […] Olvass tovább
Csokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánthoz A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt: Te vagy orvosa sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Lobogó hajnali tűz; Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek csókjaidért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai Egy tulipánthoz írásáról? […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Egy város leírása verse. A mord Merkurius szárnyain repűltem, A Fekete tenger partjára leűltem. A habok mormolva verik a kőszirtot, De ezek csúfolván, melyet ki nem irtott Még a dühös habok mérgek s irígységek, Ámbár akármeddig tartott dühösségek. Nem messzire láttam ott egy roppant várost, Sok szegény királynak igen nagyon károst, […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Szegény Zsuzsi táborozáskor verse. Mutatjuk a költeményt. Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Mikor bús trombitaszóra Űlni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán elvált örökre! Sírva mentem […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Tél verse. Elérkeztél hát, óh didergő december, Mert decembert vett rá minden okos ember. Mormoló szelei a hideg északnak A ház ereszére jégcsapokat raknak. A vizekre, ámbár a vízi istenek Haragusznak, márvány hídat építenek. A sík mezőségen hóhalmok épűlnek, Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek. Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta, Melynek […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban verse. Hát, múzsáknak szentelt Kies tartomány! Íly számkivetve volt Nálad minden tudomány? Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt? Istenem! Senki sem Vette észbe, Hogy e részbe Árva még Somogy! Hány jó ész lett vaddá, Hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Még egyszer Lillához verse. Én szenvedek, s pedig miattad, Miolta szívem elragadtad, Édes kegyetlenem! El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe, S így kell talán e gyötrelembe Örökre sínlenem. Érted borong éltem tavassza. Mert nincs nap, amely elfogyassza A rám vonúlt ködöt. Sír tisztelőd, ha kél, ha fekszik, Miolta azzal nem dicsekszik, Kiben […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek verse. Ah, ne vesd rám két villám szemedet Oly hasgató tekíntéssel: Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet Vádolni a sebhetéssel. Nem érzed-é, miként zsibong a vak Ámor rajja szemed körűl? Ki mérget mézel, ki bilincset rak, Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl. Én látom azt! – Szácskád rózsájában Látok […] Olvass tovább