A versek oldala
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Még egyszer Lillához verse. Én szenvedek, s pedig miattad, Miolta szívem elragadtad, Édes kegyetlenem! El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe, S így kell talán e gyötrelembe Örökre sínlenem. Érted borong éltem tavassza. Mert nincs nap, amely elfogyassza A rám vonúlt ködöt. Sír tisztelőd, ha kél, ha fekszik, Miolta azzal nem dicsekszik, Kiben […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek verse. Ah, ne vesd rám két villám szemedet Oly hasgató tekíntéssel: Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet Vádolni a sebhetéssel. Nem érzed-é, miként zsibong a vak Ámor rajja szemed körűl? Ki mérget mézel, ki bilincset rak, Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl. Én látom azt! – Szácskád rózsájában Látok […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reggelről verse. Már alélva pislog szép fénye azoknak Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak. Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak Felébredésére a piros hajnalnak, Mely már mosolyogván a nagy hegytetőkre, Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre. Az ég alját piros bársonnyal prémezi, S aranyos csipkékkel körűl övedezi. Szép bársony burkokból kihívja azokat […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az álom leírása verse. Mindennél jobb hír vagy, óh, te édes estve, Nyúgodalom képe melybe van lefestve! Édes szenderedést mert ez mutogatja, Mély álom szelével a bajt elmúlasztja. E’ pihenteti meg a törődött testet, Az ember képére új életet festet, Mert fáradtság miatt bár halálra szálltak, De álom vitézi azok ellen […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A poétai felvidúlás verse. Mit nyájaskodsz, bánat, s akarod magadat Kedveltetni? nálam nem éred célodat. Retteg engem a bú, s szomorúság kerűl, Még a mély bánat is én körűltem örűl. Hagyjatok hát békét nekem, óh bánatok, Mert nálatok nélkűl mással múlathatok. Bár igyekszel nyomni le, mély bánat árja, De nem, mert […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A nyár verse. A nap kettőztetvén hév tüzét a Rákon, Magossan tűndöklik a hideg klímákon. Hevűl a Neméa sárga oroszlányja, Mert súgárit a nap rá közelről hányja. Vévén a Szírius tőle melegséget, Tüzes csillagával minden határt éget: S mihelyt dögleletes fényű csillagzatja Magát a ráfordúlt égen kimutatja, Azonnal a tavasz szépségi […] Olvass tovább