A versek oldala
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reggelről verse. Már alélva pislog szép fénye azoknak Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak. Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak Felébredésére a piros hajnalnak, Mely már mosolyogván a nagy hegytetőkre, Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre. Az ég alját piros bársonnyal prémezi, S aranyos csipkékkel körűl övedezi. Szép bársony burkokból kihívja azokat […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az álom leírása verse. Mindennél jobb hír vagy, óh, te édes estve, Nyúgodalom képe melybe van lefestve! Édes szenderedést mert ez mutogatja, Mély álom szelével a bajt elmúlasztja. E’ pihenteti meg a törődött testet, Az ember képére új életet festet, Mert fáradtság miatt bár halálra szálltak, De álom vitézi azok ellen […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A poétai felvidúlás verse. Mit nyájaskodsz, bánat, s akarod magadat Kedveltetni? nálam nem éred célodat. Retteg engem a bú, s szomorúság kerűl, Még a mély bánat is én körűltem örűl. Hagyjatok hát békét nekem, óh bánatok, Mert nálatok nélkűl mással múlathatok. Bár igyekszel nyomni le, mély bánat árja, De nem, mert […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A nyár verse. A nap kettőztetvén hév tüzét a Rákon, Magossan tűndöklik a hideg klímákon. Hevűl a Neméa sárga oroszlányja, Mert súgárit a nap rá közelről hányja. Vévén a Szírius tőle melegséget, Tüzes csillagával minden határt éget: S mihelyt dögleletes fényű csillagzatja Magát a ráfordúlt égen kimutatja, Azonnal a tavasz szépségi […] Olvass tovább