A versek oldala
Jöjjön Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás verse. Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét… De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet […] Olvass tovább
Válogatott versek sorozatunkban most négy kevésbé ismert csodaszép magyar szerelmes verset hoztunk. Csoóri Sándor: Ekkora szerelem előtt Ekkora szerelem előtt egész testemmel becsukódom. Elalszom, mint idegbeteg, kivel máklevet itattak; a lábam kő, a fejem ólom. Klikk a teljes versért Dsida Jenő: Szerelmes ajándék Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia […] Olvass tovább
Dsida Jenő: ADD VISSZA URAM…! Jóságodban Uram sosem kételkedtem, minden új útamra Benned bízva léptem. Büntető kezedet szótalan fogadtam s ha örömet adtál, érte hálás voltam, Uram én a bűntől messzire futottam, eddig még, úgy érzem, a Tied maradtam. De ha bánatot adsz, ne bocsásd el kezem, magamban az utam folytatni nem merem. Úgy érzem […] Olvass tovább
Dsida Jenő: SZERETNÉK Szeretnék: kimenni messze, a víz partjára s a lemenő nappal szembenézve nekidőlni egy fának. Hetenként többször. A fejemet is hátravetve hallgatni a halk szúnyogdongást, meg a zsongó, csobogó vizet, mikor beszél a Csenddel. Úgy maradni, míg feljönnek a csillagok és simogató ezüst fényüket fejemre hintik. …Először egy napig maradni ott azután két […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Naplemente Mi ez a furcsa, vézna sípszó? Ez a selyemlágy, kék zene? A nap, a nap, a zuhanó nap mintha aranyat vérzene. Völgyet szerettem, hegyre másztam. Kértem, hogy isteni kegyek mossanak bússá és szeliddé. Vajjon most már hová megyek? Fáj az éhség s a jóllakottság, mar az ital, a szomju csíp. Zokog a […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Nagycsütörtökön A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon. A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek. Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat; Mégis egyedül maradtam. Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon. Judás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások jönnek. Testvéreim, tanítványaim! Égignyúló kemény kereszten holnap megölnek engem! És ti alusztok, […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Karácsonyi utazás verse. Készülődés Karácsony közeleg. Én állok itt az ablakom előtt nézem a halkan pihéző havat s egy kis bokrétás, száradó fenyőt törögetek. Ma szívem is van, Meg-megdobban a kabátom alatt és csilingeli ezer kicsi csengő: Karácsony közeleg! Karácsony közeleg! Utban Csodálkozol: Te balga kis fiu, ma olyan vígnak látszol!… Csillapáros […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Ha valaki jönne… verse. Ha most valaki halkan idejönne, idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné s én azt hinném, hogy úgy marad örökké. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava, nézne csak, […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Összefont tenyérrel verse. Eget kémlelek néma fellegrésen és szúnyoghadként körülzummolyog ravasz talányom: célom, születésem. Varázsigémet balgán kisugom a hazugarcú, kémlő alkonyatnak – Jaj, ha most ledől széna-trónusom. A hűvös este furcsa, enyhe-kék s felötlik a Császár Szent-Ilonája – (Rémet idézni egy perc is elég.) Hullott rózsák közt botorkáltam térdig s hogy koszorúba […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Nyáresti áhitat Lépkedj vigyázva, kedves! Míg mély varázsa tart e percnek, ülj le mellém. A csöndet ne zavard. Az Ur mennydörög olykor, máskor a suhogó tölgyek holdfénybe rezgő szavával suttogó, máskor csókokba csattan termő parancsa, majd költők szájával szólal, mikor a rím kihajt. Most, hogy ily enyhületben, mivel sem küzködőn ülök a tiszta […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Estharangok Biborban fürdik már az égnek alja. Mámortól reszket már az alkonyat, A nap korongja bágyadtan halad, S egy szürke felhő lassan eltakarja. A fü között egy tücsök círipel, Álmosan zúg a fáknak lombozatja Zokogásomat senki meg nem hallja És panaszomra senki sem felel. De most!… valami jóleső meleg Simítja végig fájó szívemet […] Olvass tovább
Dsida Jenő: BEVEZETÉS, melyben a költő áhitattal köszönti az olvasót. Bocsánat, olvasóm, ki mostig üldögéltél újságot-olvasón, vagy halk imát morogtál vén gyöngyház-olvasón és most véletlenül akadt e vers kezedbe Bocsánat, olvasóm! Nem sértesz meg, ha tán azt gondolod: no már csak érdekesebb Japán és Kína bősz csatáján, családírtó apán s tűzvészen borzadozni, mint átdöcögni holmi […] Olvass tovább
Értesítések