A versek oldala
Dsida Jenő: Nagycsütörtökön A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon. A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek. Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat; Mégis egyedül maradtam. Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon. Judás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások jönnek. Testvéreim, tanítványaim! Égignyúló kemény kereszten holnap megölnek engem! És ti alusztok, […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Karácsonyi utazás verse. Készülődés Karácsony közeleg. Én állok itt az ablakom előtt nézem a halkan pihéző havat s egy kis bokrétás, száradó fenyőt törögetek. Ma szívem is van, Meg-megdobban a kabátom alatt és csilingeli ezer kicsi csengő: Karácsony közeleg! Karácsony közeleg! Utban Csodálkozol: Te balga kis fiu, ma olyan vígnak látszol!… Csillapáros […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Ha valaki jönne… verse. Ha most valaki halkan idejönne, idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné s én azt hinném, hogy úgy marad örökké. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava, nézne csak, […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Összefont tenyérrel verse. Eget kémlelek néma fellegrésen és szúnyoghadként körülzummolyog ravasz talányom: célom, születésem. Varázsigémet balgán kisugom a hazugarcú, kémlő alkonyatnak – Jaj, ha most ledől széna-trónusom. A hűvös este furcsa, enyhe-kék s felötlik a Császár Szent-Ilonája – (Rémet idézni egy perc is elég.) Hullott rózsák közt botorkáltam térdig s hogy koszorúba […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Nyáresti áhitat Lépkedj vigyázva, kedves! Míg mély varázsa tart e percnek, ülj le mellém. A csöndet ne zavard. Az Ur mennydörög olykor, máskor a suhogó tölgyek holdfénybe rezgő szavával suttogó, máskor csókokba csattan termő parancsa, majd költők szájával szólal, mikor a rím kihajt. Most, hogy ily enyhületben, mivel sem küzködőn ülök a tiszta […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Estharangok Biborban fürdik már az égnek alja. Mámortól reszket már az alkonyat, A nap korongja bágyadtan halad, S egy szürke felhő lassan eltakarja. A fü között egy tücsök círipel, Álmosan zúg a fáknak lombozatja Zokogásomat senki meg nem hallja És panaszomra senki sem felel. De most!… valami jóleső meleg Simítja végig fájó szívemet […] Olvass tovább
Dsida Jenő: BEVEZETÉS, melyben a költő áhitattal köszönti az olvasót. Bocsánat, olvasóm, ki mostig üldögéltél újságot-olvasón, vagy halk imát morogtál vén gyöngyház-olvasón és most véletlenül akadt e vers kezedbe Bocsánat, olvasóm! Nem sértesz meg, ha tán azt gondolod: no már csak érdekesebb Japán és Kína bősz csatáján, családírtó apán s tűzvészen borzadozni, mint átdöcögni holmi […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő – Tavaszi rózsatőhöz verse. Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás. Lehullott rólad minden kis levél, Minden szirom, virág; – Sírás nélkül nem nézhettem reád… Olyan szomorú volt a búcsuzás! És íme most, hogy itt a kikelet, Illatos rüggyel telve ágaid Bimbód is új fakad, Felveszed újra dísz-palástodat És úgy igézed vágyó szívemet. Oh, […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: A kovakő verse. Acél, kovakő az én furcsa lelkem, melyeket folyvást összecsapkodok, s a szűzi szikrák szertecsiholódnak és néha-néha lángja is lobog. Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, semmi egyebet nem kell tennetek! Ti örömötökre csiholom a lángot fény-boldogság és béke veletek! E fényüzenet én egyetlen kincsem, de szívem csupa áldva-szerető, s […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Miért vagyok kedvetlen? verse. Mert már megint jönnek azok a fellegek, megint eső lesz. Megint sár lesz és ólmos ködburok a lélek körül. Éjszaka megint fennülhetek ébren, hallgatni, amint a végnélküli eső paskolja a falakat és zubognak a csatornák. Megint, megint és már nem is remélem, hogy vége lesz. Valahová el akartam utazni […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Ősz című verse. Mért van, hogy a szivem Csupa, csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú hervadását A virágos rétnek. Siratom halálát Égő forró könnyel… …Csicsergő madárdal Tavaszi virággal Csak mégegyszer jöjj el! Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét. Mi a véleményed az Ősz írásról? Írd […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Mi lesz? verse. Uram, Te láttad: Homlokom tele kőzúzással, vérrel, kis lelkek köve milliószor ért el, de sohse dobtam mással vissza őket, mint édes, puha, krisztusi kenyérrel. Uram, Te láttad: Foszlós-belű volt, fehér és igaz, haragviszonzás s békét lehelt mégis, meleg illata csupa ős-poézis, s az őrjöngőnek fékező vigasz. Uram, most kérdem: […] Olvass tovább