A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves… verse. Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel egyszer fölébredsz és aztán sokáig nem bírsz aludni. Nézed a szobádat ott a sötétben. Lassan eltűnődöl ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, mint majd a sírban. Ez a forduló az, mikor az életed új útra tér. Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt éltél. Eszedbe jut egy […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szeretet verse. Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi, akit szeretek. Rokonszenves boltileányok, kereskedősegédek, régi és hű cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal. Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan s én még maradnék tétovázva, talán, hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg […] Olvass tovább
„ezüst esőben száll le a karácsony” Jöjjön Kosztolányi Dezső – Karácsony című verse. Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A játék című verse – előadja Détár Enikő. A játék Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű. Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa. A teljes verset ITT olvashatod. Hallgasd meg a verset Détár Enikő előadásában. Az előadás jelenleg nem érhető […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke verse. Indulj dalom, bátor dalom, sápadva nézze röptöd, aki nyomodba köpköd: a fájdalom. Az életen, a szinten, a fénybe kell kerengni, légy mint a minden, te semmi. Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. Légy […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A kalap verse. Egy kalapról szól ez az ének s e pár együgyű fura rím, figyeljenek reá szeliden, ó hölgyeim és uraim. Gazdája csákót tett fejére, de ő a fogason maradt, az előszoba fogasán volt ez a kalap, egy szürke, fess civilkalap. Azóta várt, várt az urára, unalmas volt az élete, bélése […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Októberi táj Piros levéltől vérző venyigék. A sárga csöndben lázas vallomások. Szavak. Kiáltó, lángoló igék. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság verse. Beszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek. Beszélni égnek, fáknak és ereknek, neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek s nincsen füled sem, látod, én eretnek, csupán neked, a semminek beszélek. S […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Intés az öregebbek tiszteletére verse. Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt, akár utcaseprők, akár miniszterek. Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek, mint a papok s az iskolai olvasókönyvek. De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is évek veszedelmén törékeny szívverésteket ezen az embernek ellenséges földgolyón s ők, kik negyven, ötven, hatvan […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Apa című verse. Mily gyorsan távolodsz a nagy időben tőlem, fiam. Már idegesen kelsz föl az ebédtől, eltünsz, szaladsz. Ujságot olvassz, amikor beszélek, kurtán felelsz. Barátaiddal vagy. Üres a szobád. Üres a lelkem. Nem látod arcomon botor szerelmem. Nem veszel észre. Csikorgó hangom iszonyú tenéked. Nehéz a kezem. Anyád lett megint […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Indulatszavak Őrült pillanat gyermeke: ember, emléke a láznak, melyben az ajkak egymásba harapnak vágyak forradalmán, és a fogak ezüst ragyogásával összekocódnak. Mért feleled, hogy mindenki királyi ágyban született meg, a vér bíborában? Mért félsz szakadatlan, gyáva, mi érhet? Mért szorítod hideglelős kézzel azt a kilincset, s mért állasz az utcán, mint egy számológép […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A visszhang románca verse. „Szeret-e?” Kérdezi a lány És szól a hang a bércfalán „Szeret, szeret, szeret.” „Szeret-e?” Kérdezi a lány S hang nem felel a bércfalán Csak csönd, csak néma csönd. „Szeret-e?” Újra kérdezi S a csöndesség felel neki: „Halál, halál, halál.” Olvass tovább