A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső A jó élet verse. Én csüggedt lelkem, én csüggedt szivem, daloljatok és mondjátok: igen. Hurrázzatok e nyári hajnalon, ne hagyjatok ködökbe hajlanom. Korán keltem. Fölhúzom a rolót. A nyári nappal együtt lángolok. Most kikiáltom, élni, élni szép. Boldog, aki él s boldog, aki lép. Boldog a táncos és a sánta is, az élet […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Egy kézre vágyom verse. Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett, akárcsak én itt, most rád gondolok s akárki vagy, versekkel ünnepellek. Látom fejed, figyelmes homlokod. Testvértelen és bánatos a költő az életek, a szívek alkuján. És néha ő, a magányos ődöngő kétségbeesve nyúl egy kéz után. Most a kezed kell – […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Mint aki a sínek közé esett… verse. Mint aki a sínek közé esett… És általérzi tűnő életét, míg zúgva kattog a forró kerék, cikázva lobban sok-sok ferde kép és lát, ahogy nem látott sose még: Mint aki a sínek közé esett… a végtelent, a távol életet búcsúztatom, mert messze mese lett, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Az alkonyathoz verse. Szivem szivéből szól a dal S remegve a homályba hal. Beléd te pompás, bús borongás, Mely tört szivünknek álmot ad: Elérhetetlen, röpke szellem Ó alkonyat! Lassan teríted szerteszét Az éj szagos, kék szőnyegét S könnyezve véded a kiégett Fáradt, beteg virágokat. Te lengve tűnő, jószivű nő Ó alkonyat! Lábujjhegyen […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli verse. Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról, és elgurul, akár a brilliáns. A pompa ez, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletesség. Jobb volna élni. Ámde túl a fák már aranykezükkel intenek nekem. […] Olvass tovább
jöjjön Kosztolányi Dezső: Altatódal verse. Csendesen borulsz anyádra, Kis szived halkan ver értem, Hangja gyenge, mint patakzaj, Ámde én megértem. Azt dobogja gyenge hangja, Az ragyog kéklő szemedben, Hogy csupán anyádért élsz te Angyalom, szerelmem. Hát aludj s ne rejtsd e szív, Hogy majd fellobog S tőle elsötétül Tiszta homlokod. Álmaidba szállj A mennyhonba át. […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A húrba markol a szokott újj… verse. A húrba markol a szokott újj Aztán lecsügged a kezem. Ha jő a szellemnépes éjjel Lantom remegve szerelem. De tilt dalolni, énekelni A szerelem, a szerelem… Egykor remegve lángra szított S az égbe száguldott velem. Most vas-nehéz bilincs gyanánt csüng Szárnyas dalomról szüntelen S a […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső húsvéti verse, íme a Húsvét című írás. Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákba fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lány piros tojást tesz el merengve, a boltokat emberraj tölti […] Olvass tovább
A nap Kosztolányi Dezső verse rovatunkban, minden nap más és más költeményt ajánlunk a népszerű költőtől. Jöjjön a mai ajánlatunk. Figyelem! Rovatunk naponta frissül, tehát érdemes visszatérni később is. Jó szórakozást kívánunk Kosztolányi Dezső soraihoz! 2021.04.13 A húrba markol a szokott újj… A húrba markol a szokott újj Aztán lecsügged a kezem. Ha jő a szellemnépes éjjel […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső és a kártya összeállításunk. Kiválasztottunk öt verset Kosztolányi Dezsőtől. A költőfejedelem bizony jártas volt számos témában. Még a kártyajátékokat is értette. A kártyás fölfohászkodik Ó színek színe, ördög bibliája, fújd meg lelkembe roppant riadód. Ó szívek szíve, züllött, furcsa szívem, vidd az ördöghöz drága véradód. Puffadt erszényed, mely vértől hizott meg, az […] Olvass tovább