A versek oldala
Jöjjön Gárdonyi Géza Tíz év multán verse. Régen nem láttam ezt a nagy falut, ez ablakot és a kis zöld kaput, amelyben méla szép virágfejed előbukkanva, várt-várt engemet. S ahol egy holdas nyári éjjelen mondottuk: “Isten áldjon, édesem”. És egymást hosszan át- meg átölelve, jaj, sírva néztem, szép, síró szemedbe. A ház épp olyan csöndes […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza aztán tudta, mi a szerelem. Hogy miből gondoljuk? Abból, hogy ő költötte az alábbi öt verset. Tavaszi emlék Tavaszi délután jókedvű társaság ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében. Juliska nem talál: Kevés még a virág. – Aki engem szeret, ibolyát ad nékem. Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr: ez a vallomásnak legkönnyebb formája. […] Olvass tovább
Jöjjön Gárdonyi Géza A cica verse. A cica szép kis fehér állat, de boszant engem szűntelen. Én csupa illem vagyok nálad: ő rád ugrik, a szemtelen. Én a kezed se merem fogni, fülét ő kebledhez feni, s amire nem mernék gondolni: bajszát orcádhoz dörzsöli. Én szólok mint az Illem-könyve; ő meg szép nyakadhoz dőlve mormolgat, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Gárdonyi Géza: Esküvő után verse. (Egy verses szinműből.) Borulj szívemre te, fényes egeknek földre leszállott angyala! Olyan vagy így e menyasszonyruhában, mint a virágzó almafa. S mint tavaszszal az almafa körül zeng a méheknek mézittas kis népe, így zeng szívemben százezer húron a boldogságnak szép álomzenéje. Borulj szívemre, kedves feleségem, mert mától fogva ez […] Olvass tovább