Gyurkovics Tibor
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKGyurkovics Tibor: Anyám-apám szerelme
Jöjjön Gyurkovics Tibor: Anyám-apám szerelme verse. Anyámnak szép írása volt, akár a menüett, úgy kanyarította alá a kecses betüket, keringtek és lebegtek és perdültek, mint a tánc, apámra kacskaringatón fonódott így a lánc. Anyám azt mondta: nem jöhet, mert fél, nem szereti, apám azt írta: mindenét fölajánlja neki. Anyám azt írta: nem lehet, apám azt, hogy […] Olvass tovább
-
in VERSEKGyurkovics Tibor: Ország
Gyurkovics Tibor: Ország Csak megalázó helyzetekben alakul ki a szív a jellem és így majd egyszer összefog a magyar és a magyarok talán majd összeesküszik ha a bajokban áll szügyig addig dalol – jól szól a nóta – dalol dalol az idióta Kossuthokért Széchenyikért és ki tudja hogy még kikért ellengősen és fellengősen dalolja hogy […] Olvass tovább
-
in VERSEKGyurkovics Tibor: Fönn
Jöjjön Gyurkovics Tibor Fönn című verse. Nincs más alattam, csak a mélység, mely fönnmaradni kényszerít, így találja meg s veszti el az ember felnőtt szárnyait. Egy pillanat csak már az ember a helyzeté, az istené, az kit halálos türelemmel tart a mélység maga fölé. Olvass tovább
-
in VERSEKGyurkovics Tibor: Áldás
Jöjjön Gyurkovics Tibor: Áldás verse. Megadatott még úgy szeretnem, ahogy még sosem szerettem, hogy kitárom az ablakot, és látom hogy a nap ragyog. Hogy bedől a fény a szobámba, a szemembe, szívembe, számba, és én magam is ragyogok. Megadatott. Szikrázik, száguld rejtekem lopódzik be a naplemente, mielőtt lebukik a nap, arany sisakban lássalak. Téged, akit […] Olvass tovább
-
in VERSEKGyurkovics Tibor – Örökké
Gyurkovics Tibor – Örökké Örökké van a táj, a fák, az almakertek, a fák végén a lomb vagy a diólevél, miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek, ahogy ujjaival a víz széléhez ér. Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja kígyózik bőrösen és lendül és ragyog, a lebegő ködök a levegőbe fúrva […] Olvass tovább
-
in VERSEKGyurkovics Tibor – Péntek
Jöjjön Gyurkovics Tibor – Péntek verse. Elvétem már a tárgyakat. A lényeg elsikkad már a télből és a nyárból, az azelőtt okosra nézett képek hada most semlegesen vádol. Az azelőtt fölépített varázshegy most egycsapásra össze-vissza omlik, s én így maradok véglegesen már egy betört világban és sorsom csomóit ki nem bogozva, ostobán, hanyatt, csak azt […] Olvass tovább