A versek oldala
József Attila versei
József Attila a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja
1905. április 11. (Budapest) — 1937. december 3. (Balatonszárszó)
Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg. Szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre […] Olvass tovább
József Attila gyönyörű verse, ami sokak szívét megérinti. József Attila, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, élete során sokféle érzelemmel és gondolattal találkozott, melyek mély nyomot hagytak költeményeiben. Szavai mögött a szenvedély, az emberi lélek mélységei és a társadalmi kihívásokkal való küzdelem bontakozik ki. Verseiben a személyes érzések és az általános emberi tapasztalatok keverednek, így […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Kései sirató verse Latinovits Zoltán előadásában. Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Tedd a kezed verse. Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna. Olvass tovább
József Attila kvíz 6. – melyik versből idéztünk? Jöjjenek a kérdések. József Attila az egyik legnagyobb és legismertebb magyar költő, aki 1905-ben született és 1937-ben hunyt el. Élete során számos emlékezetes verset írt, amelyek mélyen beépültek a magyar kultúrába és irodalomba. A költő művei sokszínűek: foglalkoznak szerelemmel, társadalommal, politikával és az emberi lélek sötét és […] Olvass tovább
Sokak szerint ez József Attila legszebb verse – íme a csodás költemény. 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. 2 Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Tél verse. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! – S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz […] Olvass tovább
József Attila: Koldus Örökre látlak szépség-verte szemmel – Ó bús szemem, ki szépeket szeretsz! – Rád bámul hű szemem vak értelemmel, Mindig Reád és bárhová mehetsz, Mindig találkozol bolond szememmel, A kapzsi koldus új nyomort szerez: Szegényház óvná olcsó irgalomtul, Mégis kiáll az útra s újra koldul. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szerelmes kiszólás verse. Kegyetlen bánat marja meg szivét, Mosolygó, mély szemét apassza, törje, Dús bronzhaját a vágy cibálja szét, Lelkét sorvasztó forróság gyötörje, Ajkát a kín harapja össze, még Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe! Magányos éj gázolja át eszét És jajgató szerelmi őrületben Az én nevem sikítsa vad beszéd: Ó, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szegényember balladája verse. – Szegényember, hogy adod a bölcsőt? – Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt? – Király vagyok, bírok nagy erővel, Ha nem adod, elveszem erővel. Szegényember, hejh, csak egyet szólna – A király már katonákért szólna. De a bölcsőt a tóba hajítja, Csöpp gyerekét utána hajítja. Szegényember sír-rí […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Alkohol verse. A rózsakötőjű nap csak nékem integet, De nem borulok elé, mert úgyis rogyadozik a lábam S nem is harcolhatok érte, Mert az alkohol Kopjás fiatal gerincemet A nyomorúság abroncsává görbíti már Lomha lángú poklos katlanában. Erős kezemmel remegéssé bomlok, ám A kérges, jó becsületű kéz Nyugodtan heverész Kinyíló nagy pihenésben […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Fiatal életek indulója verse. Apáink mindig robotoltak, Hogy lenne enni kevés kenyerünk, Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak, Az isten se törődött velünk. De fölnőttünk már valahára, Kik nem tudjuk, mi az vígan élni, És mostan vashittel, jó bátorsággal Sorsunk akarjuk fölcserélni. Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk, Nem volt jogunk se, csak igazságunk. […] Olvass tovább