Ajánljuk:

  • in

    Juhász Gyula: Adagio

    Jöjjön Juhász Gyula: Adagio verse. Adagio Úgy szálljon hozzád ez a dal, Mint csillag fénye alkonyórán, Szelíden,csöndesen mosolygván, Te szép, te kedves, fiatal: Úgy szálljon hozzád ez a dal. S úgy szálljon hozzád ez a dal, Mint hófehér galamb az estve, Fáradtan enyhelyet keresve, Míg csöndben zörren az avar: Úgy szálljon hozzád ez a dal. […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: 48 március 15.

    Jöjjön Juhász Gyula: 48 március 15. verse. Ó régi szép est… tündöklő siker, Mikor jön egyszer hozzád fogható, Dicsőséged az egekig ivel, A deszkáidon tetté vált a szó. Igen, az Ige testté lett, derék És lelkes nézők tapsoltak neked, Színházi est, melyen – ó büszkeség! – A gondolatszabadság született. Aktoraid: Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics és a […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A dolgozókhoz

    Jöjjön Juhász Gyula: A dolgozókhoz verse. Kőmívesek, kik hordjátok a téglát, Hogy égbe törjön torony és tető, Ugye, tudjátok, hogy szent a verejték, Hogy minden nagyság abból eredő? Lakatosok, kik zárakat csináltok, Melyek megőrizik a kincseket, Ugye, tudjátok, hogy a nyitja hol van Annak, hogy ínség és nyomor lehet? Asztalosok, kik fúrtok és faragtok, Hogy […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Mese

    Jöjjön Juhász Gyula: Mese verse. Egy világvégi házban Világszép lány lakott, Világ végére néztek Ott mind az ablakok. Nem járt előtte senki, Nem látott senkit ő, Az Óperencián túl Megállt a vén idő. A világszép lány nézte A csillagos eget, Tavasz táján szívében Valami reszketett. Hajába rózsát tűzött, Valakit várt nagyon, De csak a csillag nézett […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Földanyánk

    Jöjjön Juhász Gyula: Földanyánk verse. Ha majd az égi mezőkre megyek, A nagy pusztára, hol a tejút vár rám; A tejút, az örök szittya sereg, Kései, tépett igricére várván, Ha majd az égi mezőkre megyek, Megdobban-e a vén rög, a magyar, A tiszai táj fog-e sírni értem? Mert megdöfött sok átkozott agyar, Mert rónáitól olyan […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Kórház előtt

    Jöjjön Juhász Gyula: Kórház előtt verse. Kórház: előtted halkabban megyek És szalutál a szívem csendesen, Ó, én is voltam vérező beteg És fölsajog még néha a sebem. De benned árva hősök fekszenek, Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál, Mely ott ragyog a bűn és gyász felett, Hogy diadalt ne üljön a Halál. Itt künn […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Egyedül

    Jöjjön Juhász Gyula: Egyedül verse. Megyünk és fáj a vándorlás magánya És hogy kemény kövektől zord az ut És nincs, ki az utast estére várja S a távolok lámpája is hazug. És csak tovább van és csak messze, messze És hull a köd és száll a mély ború S halott lombot terít elénk az este […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Temető

    Jöjjön Juhász Gyula: Temető verse. A hervadás bús pompájában áll most A temető. Ó, mennyi szín, derű, Fehér és lila õszi rózsatenger, Mely hullámzik az enyészet szelére. Egy alacsony pad vár rám pihenőül, Elõtte zöld deszkából ácsolt apró Sírdomb szelíden mosolyog a fényben. Fölöttem magyar égnek végtelenje, Előttem a határtalan magyar táj. E kicsi sírban […] Olvass tovább

  • in

    Avar István verset mond: Juhász Gyula: Anna örök

    Jöjjön Juhász Gyula: Anna örök verse, elmondja Avar István. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Juhász Gyula: Anna örök – a teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább

  • in

    Jordán Tamás verset mond – Juhász Gyula: Milyen volt

    Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse – előadja: Jordán Tamás. Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula – Idegen ágyon

    Jöjjön Juhász Gyula – Idegen ágyon verse. Idegen ágyon fekszem, Megrontó lázban égve. Idegen kép mered rám, Primitív, ócska, barna. Porlepte zöld dívánon Hever néhány írott lap: Mind töredék. Már vár, rám vár az este, Mikor idegen árnyak Borítják be az ágyat. Feketén, feketén, Mint halotti terítő. Ha most, most jön a vég! …Csak egyszer, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula – Kérdés

    Jöjjön Juhász Gyula – Kérdés verse. Nagy ismeretlen, ó mondd meg nekem, Magányos-e a szörnyű végtelen, Egyedül állasz a világ fölött, Mint óriás rab, örök számüzött? Mikor teremtő szent láz tüze éget, Nem kutatod-e át a mindenséget, Hogy valakire lelj, aki megért S veled csodálja lelked remekét? Nem dobban-e meg óriás szived, Mikor szavadra egy világ […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.