Ajánljuk:

  • in

    Juhász Gyula: Augusztus

    Jöjjön Juhász Gyula: Augusztus című verse. Sötét szemem az éjbe réved, Köszöntelek, dús álmú élet! Ott künn a rózsák násza van ma: Az örök vágynak diadalma! Az éj szerelme szerteárad, Mámor ölébe hull a bánat, Halk dal száll, száll, erőre kapva És szilajan törtet az agyba. S a szentiváni boldog éjjel Szűz fátylát oldja, bontja […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Testamentom

    Jöjjön Juhász Gyula Testamentom verse. Nektek hagyom, ha innen elmegyek E búcsúzót, jövendő emberek! Ha emlékeztek, mit daloltam én, Ne kérdezzétek majd, ki voltam én. Nem a pacsirta fontos, csak a dal, Mely a nem múló, szent összhangba hal. Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat. Szomorú volt a versem, jól tudom, Csüggedten […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A végeken

    Jöjjön Juhász Gyula: A végeken verse. I Vörös függöny mögött a ködös éjben Csak isznak ők s a mély pohárba néznek, Melyben vörös bor csillog tompa fényben, Bora búnak, vigasznak és veszélynek. Ez a határ és itt kell elterülni A sáros hóban szárnynak és reménynek, Ez a határ, az élet hegedűi Itt gyanta híján fásultan […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Kórház előtt

    Jöjjön Juhász Gyula: Kórház előtt verse. Kórház: előtted halkabban megyek És szalutál a szívem csendesen, Ó, én is voltam vérező beteg És fölsajog még néha a sebem. De benned árva hősök fekszenek, Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál, Mely ott ragyog a bűn és gyász felett, Hogy diadalt ne üljön a Halál. Itt künn […] Olvass tovább

  • Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse.
    in

    Juhász Gyula: Tiszai csönd

    Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse. A vers 1910-ben jelent meg először A Hétben. Juhász Gyula otthon töltötte a vakációját. Az egyik este a Tisza parton volt, az ott átélt hangulatot jelenítette meg ebben a versében. – áll Heni néni oldalán. Juhász Gyula: Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Anasztázia

    Juhász Gyula: Anasztázia Föltámadó: így hívták nagyanyámat, Akinek arcán másvilági bánat Hervatag őszi mosolya ragyog; Igy néznek ránk a bús őrangyalok. Föltámadó: fájdalmas anyasága Ma benned él anyám, te árva, drága, Te könnyezőn mosolygó jó anya, Szomorú házunk szelíd alkonya. Föltámadók: bennem ma száz dalokban Mély bánatotok hamva lángra lobban S mi bennetek holt, néma, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A rém

    Jöjjön Juhász Gyula: A rém verse. Bennem jár, hallom, mint kopog Álomtalan, vak éjeken, Kopog, dobog, indul, megáll És jár tovább hűségesen. Figyeli néha, alszom-e? Figyelem néha: alszik ő? Fölöttünk ápolónk virraszt, A végtelen és bús Idő. Hiába várok, nem pihen, Kopog, dobog, jár, kél a Rém S álmomban is hallom, amint Föl és lejön, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Milyen volt….

    Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse. Juhász Gyula: Milyen volt… Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Májusi óda

    Jöjjön Juhász Gyula: Májusi óda verse. Ó emberek, az élet oly rövid, Az utak végén az örök rög int. Jó volna egyszer, végre, tudni már, Hogy szomorú fejünkre itt mi vár? Isten nevében az ember felett Száz zsarnok ítélt és kevélykedett. Jó volna egyszer kipróbálni még Az Ember jussát, az Ember hitét! Harangok, ágyúk, szuronyok […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel

    Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel Kis sömlyék szélin tehenek legelnek, Fakó sárgák a lompos alkonyatban, A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett. Távolba néznek és a puszta távol Egy gramofon zenéjét hozza nékik, Rikácsolón, rekedten iderémlik, A pocsétában egy vén kácsa gázol. Az alkonyat, a merengő festő fest: Violára […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Consolatio

    Juhász Gyula: Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Szavak

    Jöjjön Juhász Gyula: Szavak verse. Szavak, csodálatos szavak. Békítenek, lázítanak. Eldöntenek egy életet, följárnak, mint kísértetek. Szárnyalnak, mint a gondolat, görnyedve hordnak gondokat. Világokat jelentenek, meghaltál, ha már nincsenek. Dalolnak és dadognak ők, gügyögnek, mint a szeretők. Ölnek és feltámasztanak: szavak, csodálatos szavak. Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a véleményed a Szavak írásról? […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.