Juhász Gyula
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKJuhász Gyula: Falusi alkony
Jöjjön Juhász Gyula: Falusi alkony verse. A házak és a lelkek csendje jön, A béke száll nagy, szürke lepedőn. Bús táj fölött, bárányfelhők alatt Ezüstöt önt az estbe a harang. Ballag a nyáj, elbődül boldogan, Már minden lélek s kapu tárva van. A mezőkről az illat lopva jár, Most legbujább, mert elmúló a nyár. A […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: A hegyi beszéd
Jöjjön Juhász Gyula: A hegyi beszéd verse. A Genezáret holdfényes vizén Mint néma hattyú, halkan ring a csónak, Fáradt halászok félhangon dúdolnak. A Mester arcán boldog égi fény. Ragyog a hegy ezüstös glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel, A hold az ég tetőin vesztegel, Köröskörül tavaszi újulás van. Szöllő virágzik dús lankásokon S a kékes árnyból, […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: A szegedi boszorkányok
Jöjjön Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok verse. Az erdő, melyben égettétek őket Dárdás polgárok, már régen kivágva, Egy-két nagyon magányos, nagyon árva Nyárfa kesergi még a tűnt időket. És ők, akik itt tűzben hamvadoztak, Rég por és hamu már, elegy a földdel, Mely tavaszonta frissen újra zöldel És édes álmot ád a vándoroknak. A boszorkányok […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Az utolsó vacsora
Jöjjön Juhász Gyula: Az utolsó vacsora verse. János a Mester nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az olajfák felől a fuvalom Hűsen, szomorún a szobába téved, Be fáj ma a szél, az éj és […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Egy régi nőnek
Jöjjön Juhász Gyula: Egy régi nőnek verse. A múltak májusába Eljössz-e még velem? A múltak májusába, Mely csupa szerelem. Az én holt ifjúságom A legszebbik halott, Az én holt ifjúságom Vígan föltámad ott. Az én tűnt édenkertem Csupán neked terem. Az én tűnt édenkertem Az első szerelem! Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Tavasz-esti dal
Jöjjön Juhász Gyula: Tavasz-esti dal verse. Sötétkék selymét Az égi sátor Kitárja – s csönd lesz A végtelenség. A messze élet Itt zeng szívemben S e zene békén Az égre réved… Ti régi esték, Ti messzi vágyak: Ma minden álom És minden emlék. Ma csillagokra Néz már a vándor Nyugodt, örök, bús, Tenger rokonra… Zenélj […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Hajnal
Jöjjön Juhász Gyula: Hajnal című verse. A tegnapot most váltja föl a holnap. Sötéten silbakolnak még a fák. Az út köves, házszegte pusztaság. Utolsó fénye húny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak. Némán söpörnek. Ködbe vész a por. Halk hamvazás dereng az ég alól. A Nap, a Nap! Súgják a sanda árnyak. És gyors […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: A rém
Jöjjön Juhász Gyula: A rém verse. Bennem jár, hallom, mint kopog Álomtalan, vak éjeken, Kopog, dobog, indul, megáll És jár tovább hűségesen. Figyeli néha, alszom-e? Figyelem néha: alszik ő? Fölöttünk ápolónk virraszt, A végtelen és bús Idő. Hiába várok, nem pihen, Kopog, dobog, jár, kél a Rém S álmomban is hallom, amint Föl és lejön, […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Tavaszvárás
Jöjjön Juhász Gyula: Tavaszvárás verse. A déli szélben lehunyom szemem És gyöngyvirágok szagát érezem. Az esti égen violás a szín És kikeletben járnak álmaim. A hó alól már dobban boldogan A föld nagy szíve s csöndesen fogan A csíra, melyből új élet terem S bimbók bomolnak majd szűz réteken. Az örök nap még bágyadtan ragyog, […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Testamentom
Jöjjön Juhász Gyula Testamentom verse. Nektek hagyom, ha innen elmegyek E búcsúzót, jövendő emberek! Ha emlékeztek, mit daloltam én, Ne kérdezzétek majd, ki voltam én. Nem a pacsirta fontos, csak a dal, Mely a nem múló, szent összhangba hal. Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat. Szomorú volt a versem, jól tudom, Csüggedten […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula – Köszönet a nőknek
Jöjjön Juhász Gyula – Köszönet a nőknek verse. Köszönet a nőknek, Hulló csillagoknak, múló gyönyöröknek! Köszönet a lánynak, Egy estére nyíló, hervadó virágnak! Köszönet a szépnek, Alkalom és mámor tűnő jegyesének! Köszönet a jóknak, Futó pillanatra örömet adóknak! Köszönet a nőknek, Aranyért, ezüstért mégis szeretőknek! Életem szerelme, Csak neked nincs jussod semmi köszönetre! Köszönjük, hogy […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: 48 március 15.
Jöjjön Juhász Gyula: 48 március 15. verse. Ó régi szép est… tündöklő siker, Mikor jön egyszer hozzád fogható, Dicsőséged az egekig ivel, A deszkáidon tetté vált a szó. Igen, az Ige testté lett, derék És lelkes nézők tapsoltak neked, Színházi est, melyen – ó büszkeség! – A gondolatszabadság született. Aktoraid: Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics és a […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.