Ajánljuk:

  • in

    Juhász Gyula: A végeken

    Jöjjön Juhász Gyula: A végeken verse. I Vörös függöny mögött a ködös éjben Csak isznak ők s a mély pohárba néznek, Melyben vörös bor csillog tompa fényben, Bora búnak, vigasznak és veszélynek. Ez a határ és itt kell elterülni A sáros hóban szárnynak és reménynek, Ez a határ, az élet hegedűi Itt gyanta híján fásultan […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Temető

    Juhász Gyula: Temető A hervadás bús pompájában áll most A temető. Ó, mennyi szín, derű, Fehér és lila õszi rózsatenger, Mely hullámzik az enyészet szelére. Egy alacsony pad vár rám pihenőül, Elõtte zöld deszkából ácsolt apró Sírdomb szelíden mosolyog a fényben. Fölöttem magyar égnek végtelenje, Előttem a határtalan magyar táj. E kicsi sírban egy csöpp […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Nyáréji éberség

    Jöjjön Juhász Gyula: Nyáréji éberség verse. Benn gyeryafény, künn csillagfényes éjjel, Kapunk tövén elfojtott szevedéllyel Csókok dalolnak szépen, csöndesen. Én hideg párnán ringatom fejem És olvasok. A szavak összevesznek, Szavakból vágyak lesznek S vágyaktól oly nehéz az ágyam. Ki olvas most a nyári éjszakában? Ki gondol most rég elszállott igékre, Latin bölcsességre? Mikor kinézhet az […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Falusi alkony

    Jöjjön Juhász Gyula: Falusi alkony verse. A házak és a lelkek csendje jön, A béke száll nagy, szürke lepedőn. Bús táj fölött, bárányfelhők alatt Ezüstöt önt az estbe a harang. Ballag a nyáj, elbődül boldogan, Már minden lélek s kapu tárva van. A mezőkről az illat lopva jár, Most legbujább, mert elmúló a nyár. A […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A hegyi beszéd

    Jöjjön Juhász Gyula: A hegyi beszéd verse. A Genezáret holdfényes vizén Mint néma hattyú, halkan ring a csónak, Fáradt halászok félhangon dúdolnak. A Mester arcán boldog égi fény. Ragyog a hegy ezüstös glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel, A hold az ég tetőin vesztegel, Köröskörül tavaszi újulás van. Szöllő virágzik dús lankásokon S a kékes árnyból, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok

    Jöjjön Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok verse. Az erdő, melyben égettétek őket Dárdás polgárok, már régen kivágva, Egy-két nagyon magányos, nagyon árva Nyárfa kesergi még a tűnt időket. És ők, akik itt tűzben hamvadoztak, Rég por és hamu már, elegy a földdel, Mely tavaszonta frissen újra zöldel És édes álmot ád a vándoroknak. A boszorkányok […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Az utolsó vacsora

    Jöjjön Juhász Gyula: Az utolsó vacsora verse. János a Mester nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az olajfák felől a fuvalom Hűsen, szomorún a szobába téved, Be fáj ma a szél, az éj és […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Egy régi nőnek

    Jöjjön Juhász Gyula: Egy régi nőnek verse. A múltak májusába Eljössz-e még velem? A múltak májusába, Mely csupa szerelem. Az én holt ifjúságom A legszebbik halott, Az én holt ifjúságom Vígan föltámad ott. Az én tűnt édenkertem Csupán neked terem. Az én tűnt édenkertem Az első szerelem! Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Tavasz-esti dal

    Jöjjön Juhász Gyula: Tavasz-esti dal verse. Sötétkék selymét Az égi sátor Kitárja – s csönd lesz A végtelenség. A messze élet Itt zeng szívemben S e zene békén Az égre réved… Ti régi esték, Ti messzi vágyak: Ma minden álom És minden emlék. Ma csillagokra Néz már a vándor Nyugodt, örök, bús, Tenger rokonra… Zenélj […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Hajnal

    Jöjjön Juhász Gyula: Hajnal című verse. A tegnapot most váltja föl a holnap. Sötéten silbakolnak még a fák. Az út köves, házszegte pusztaság. Utolsó fénye húny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak. Némán söpörnek. Ködbe vész a por. Halk hamvazás dereng az ég alól. A Nap, a Nap! Súgják a sanda árnyak. És gyors […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A rém

    Jöjjön Juhász Gyula: A rém verse. Bennem jár, hallom, mint kopog Álomtalan, vak éjeken, Kopog, dobog, indul, megáll És jár tovább hűségesen. Figyeli néha, alszom-e? Figyelem néha: alszik ő? Fölöttünk ápolónk virraszt, A végtelen és bús Idő. Hiába várok, nem pihen, Kopog, dobog, jár, kél a Rém S álmomban is hallom, amint Föl és lejön, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Tavaszvárás

    Jöjjön Juhász Gyula: Tavaszvárás verse. A déli szélben lehunyom szemem És gyöngyvirágok szagát érezem. Az esti égen violás a szín És kikeletben járnak álmaim. A hó alól már dobban boldogan A föld nagy szíve s csöndesen fogan A csíra, melyből új élet terem S bimbók bomolnak majd szűz réteken. Az örök nap még bágyadtan ragyog, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.