A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: A dolgozókhoz verse. Kőmívesek, kik hordjátok a téglát, Hogy égbe törjön torony és tető, Ugye, tudjátok, hogy szent a verejték, Hogy minden nagyság abból eredő? Lakatosok, kik zárakat csináltok, Melyek megőrizik a kincseket, Ugye, tudjátok, hogy a nyitja hol van Annak, hogy ínség és nyomor lehet? Asztalosok, kik fúrtok és faragtok, Hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Földanyánk verse. Ha majd az égi mezőkre megyek, A nagy pusztára, hol a tejút vár rám; A tejút, az örök szittya sereg, Kései, tépett igricére várván, Ha majd az égi mezőkre megyek, Megdobban-e a vén rög, a magyar, A tiszai táj fog-e sírni értem? Mert megdöfött sok átkozott agyar, Mert rónáitól olyan […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Egyedül verse. Megyünk és fáj a vándorlás magánya És hogy kemény kövektől zord az ut És nincs, ki az utast estére várja S a távolok lámpája is hazug. És csak tovább van és csak messze, messze És hull a köd és száll a mély ború S halott lombot terít elénk az este […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula – Idegen ágyon verse. Idegen ágyon fekszem, Megrontó lázban égve. Idegen kép mered rám, Primitív, ócska, barna. Porlepte zöld dívánon Hever néhány írott lap: Mind töredék. Már vár, rám vár az este, Mikor idegen árnyak Borítják be az ágyat. Feketén, feketén, Mint halotti terítő. Ha most, most jön a vég! …Csak egyszer, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula – Kérdés verse. Nagy ismeretlen, ó mondd meg nekem, Magányos-e a szörnyű végtelen, Egyedül állasz a világ fölött, Mint óriás rab, örök számüzött? Mikor teremtő szent láz tüze éget, Nem kutatod-e át a mindenséget, Hogy valakire lelj, aki megért S veled csodálja lelked remekét? Nem dobban-e meg óriás szived, Mikor szavadra egy világ […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula A tápai Krisztus verse. Az ország útján függ s a földre néz, Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen, Amint ballagva munkából megyen. Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen, Mikor az élet néki is terem. A magyar Krisztus, […] Olvass tovább
Juhász Gyula öt fontos verse. Ezeket gyűjtöttük össze mára! Olvasd szeretettel a múlt század egyik legnagyobb magyar költőjének műveit! Dankó Pistának Magyar Héten a magyar cigánynak Hadd hódoljon a magyar dalos, Hadd maradjon emléked szívünkben Könnyharmatos, virágillatos. Húzd rá cigány, te örök, te áldott, Virulj mindig, dicső nótafa, Halhatatlan híred ragyogását Be ne födje feledés […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Az öregségről verse. Az ember sokszor megszépül, ha eljő Az öregség. Fáradt tekintetében Kihúny a vak mohóság, kapzsiság S szelíden pislog az emlék világa. A keze nem szorul konok ökölbe, De símogató békélten pihen meg Az ifjúság fején és vállain. A haja őszén megcsillan mosolygón A verőfény, mint a havas mezőkön, Melyek fölött […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Haladék verse. Menekülünk a láthatatlan És ismeretlen rém elől, Ki ránk les százezer alakban És egyszer mégis csak megöl. Ki ránk vár fényben és ködökben, Alattomos gyilkos, konok, Minden bukásban és örömben Ő közeleg, az átkozott. Megengedi, hogy dalba fogjunk, Hogy csókoljunk egy tünde nőt, Elnézzük, percek üdve hogy fut És mint […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Soha című verse. Költő vagyok csak, semmi más, Levél, ki elszakadt a fáról, Repíti vágy és álmodás, Hajnalba hull az éjszakából. És néha föl az égre száll És néha visszahull a sárba És néha egy bokrot talál, De soha sincsen nyugovása. Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula: Soha versét! Mi a véleményed Juhász […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: A szerzetes hóráiból verse. Örvény az Isten! Szörnyű, mély, örök. Szédülnek tőle mind A gyöngék, gyávák, bűnösök! Örvény az Isten! Minden éjjelen S minden gyötrelmen át Ez örvény vár és végtelen! Szeressétek a mély örvényeket, Szerelmet és halált S ama nagy, örök életet! Minden örvényen át híd a remény, A lélek odatör, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Nietzsche Naumburgban verse. Egy árny kószál a parkban őszi estén, Szánd meg s imádkozz érte jó keresztény, Az égbe tört és pórul járt szegény. Most vánszorog, jár körbe-körbe némán, Nagy homlokán és kiégett szemén árny, Nincs nála nyomorúbb e földtekén. Mégis ti, kiknek a menny megigérve, Ti jámborok, reám figyeljetek, Hős és […] Olvass tovább