Kányádi Sándor

Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal Fölparittyázta az égre magát a pacsirta. Dugja fejét a sok-sok pipevirág. Tavasz van megint, tavasz van újra, s az ember, az ember messzire lát. Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó! Annyi, de annyi bús napon át Tebenned bíztam, Tetőled vártam keserű szívem szép igazát. Bontsd ki a kedvem, bontsd ki: lobogtasd! Halovány […] Olvass tovább

Kányádi Sándor: Fától fáig Fától fáig a sűrűsödő alkonyatban fától fáig lopja magát a gyermek Én istenem csak vissza ne csak ne gyalog kellene csak le ne menjen a nap a tisztásról legalább a csengettyűt hallanám Meg-megtorpan futásra készen kis szíve mint a mókus szökne bújna borzongó nyárfalevelek közé de hol vannak már a nyárfák […] Olvass tovább

Kányádi Sándor: Február hónapja Február hónapja azért olyan kurta, fogyatékján már a kolbász meg a hurka. Márpedig a télnek, azt mindenki tudja, nemcsak kívül, bévül is kell a jó bunda. Addig tart tehát, míg akad a padláson, minek jó étvággyal a nyakára hágjon. De ha már se gömböc, se kolbász, se hurka, február hónapja magát […] Olvass tovább

Kányádi Sándor: Álmodó Várost álmodtam ide én; fölraktam, itt van: az enyém. A festményen elmosódottan egy utca képe. Márffy Ödön: Kilátás az ablakból Utat álmodtam, kész az út; fürkészem: milyen messze fut? Fényről álmodtam: fény ragyog. És álmodtam egy ablakot, ahonnan majd a végtelen tavaszi eget nézhetem. Megvan végre az ablakom, van szobám, ahol lakhatom, […] Olvass tovább

Kányádi Sándor – Kelekótya-lapótya Serpenyőben a lapótya, lesi, várja Kelekótya. Silleg-süllög a lapótya. Mit sündörögsz, Kelekótya. Megfordítják a lapótyát, pirongatják Kelekótyát: – Várj sorodra, Kelekótya, nem sült meg még a lapótya! Csak nem tágít Kelekótya, markában már a lapótya. Ja-jaj, éget a lapótya! – Jajveszékel Kelekótya. Olvass tovább

Kányádi Sándor: Ősz végén vidéken Favágógép visong, sikong. A kéményen bagoly rikolt. Berzenkedik a majorság, hogy a nyugalmuk feldúlták. A tyúkok méltatlankodva inalnak a szemétdombra. Legelöl a kakas lábal lengedező tarajával. Onnan röppen a palánkra: a pulyka az udvart szántja, s a ludak is, noha félnek, sziszegik a lármás gépet. Csak a csacsi hallgat bölcsen: […] Olvass tovább

Jöjjön Kányádi Sándor – Bot és furulya verse. Legelső ajándék, mit kaptam, egy bot s egy furulya. Cifra volt a bot, füstös a furulya. A szomszédunk adta volt, egy öreg pakulár. Somfa volt a bot, szilva a furulyám. Bölcs szavakat is adott a bot s a furulya használatához nekem a vén Duka; „Az ember ott […] Olvass tovább

Jöjjön Kányádi Sándor: Erdei virradat verse. A tisztás fölött csillagok, és lemenőben hold ragyog. Ébredeznek a kis patak bokraiban a madarak. Derengeni kezd a fák hegye, és már ellátni messzire. A legnagyobb hegy tetején most veti lábát meg a fény. Kapaszkodik a virradat vitézeként a nyári nap. A tisztás fölött nyári kék. A tisztáson már […] Olvass tovább

Jöjjön Kányádi Sándor: Tudod verse. Tudod Soha nem bántam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem, Tudod, soha nem csalódtam benned, pedig sokszor nem értettem a cselekedetedet, sokszor féltettelek, leginkább magadtól féltettelek, Tudod, lassan fogynak körülöttem a dolgok, a dolgaim, vagy messzire kerülnek tőlem, vagy csak én távolodok, ahogy szakadoznak a […] Olvass tovább