A versek oldala
Jöjjön Weöres Sándor: Tündérszerelem verse. Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam, fölém-simuló tótükörben mindenem fájt, sások éle összevagdalt, bocsáss be, bocsáss be! Ott a felhő puha ágya, selyem holdfény borul rája, ne gyere az én szobámba. Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam, kopár égen meddő szívemtől perzselődtem, mégis fáztak a virágok, bocsáss be, bocsáss be! Ott […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Nyári este verse. Árnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sűrű raj a fákon. Békák dala kel az árkon. Bim-bam! Torony üregében Érc-hang pihen el az éjben. Csillag süt a szeder-ágra. Lassan jön a pásztor álma. Rezgő-fű a feje-alja. Nyár-éj ege betakarja. Bim-bam! Torony üregében Érc-hang pihen el […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Ars Poetica verse. Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet. Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti: vesd le nagy-költőséged, ormótlan […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Száncsengő Éj-mélyből fölzengő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsengő – csing-ling-ling – tél csendjén halkan ring. Földobban két nagy ló – kop-kop-kop – nyolc patkó. Nyolc patkó – kop-kop-kop – csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsengő – csing-ling-ling – tél öblén távol ring. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Buba éneke verse. Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem – Jaj, […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Örök pillanat verse. Szatén kabát a széken. A hold frissen vert érem. Csak holnap lesz kerek. A kobalt fény az égen elfedte a hegyek csúcsát a messzeségben. A rétre társzekérrel hozzák most a homályt. A fenyők közt az éjben az út opál fonál, de elszakadt a vége. A vízesés fehéren lóg. Azt […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Szép a fenyő verse. Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik. Olvass tovább
Weöres Sándor: A kutya-tár Harap-utca három alatt megnyílott a kutya-tár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Húsz forintért tarka kutya, tízért fehér kutya jár, törzs-vevőknek 5 forintért kapható a kutya már. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Öregek verse. Kodály Zoltán mesternek Oly árvák ők mind, az öregek. Az ablakból néha elnézem őket, hogy vacogó szélben, gallyal hátukon mint cipekednek hazafelé – vagy tikkadt nyárban, a tornácon hogy üldögélnek a napsugárban – vagy téli estén, kályha mellett hogyan alusznak jóizüen – nyujtott tenyérrel a templom előtt úgy állanak búsan, […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Regélő verse. Három görbe legényke, róka rege róka, Tojást lopott ebédre, róka rege róka, Lett belőle rántotta, róka rege róka, A kutya lerántotta, róka rege róka. Egyik szidta gazdáját, róka rege róka, Másik meg a fajtáját, róka rege róka, Harmadik az ükapját, róka rege róka, Hozzávágta kalapját, róka rege róka. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Üdvösség verse. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e, nem kérdeztem. Csak ennyi történt teljes életemben, egyébkor szakadékba buktam. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Suttog a fenyves verse. Suttog a fenyves, zöld erdõ. Télapó is már eljõ. Végire jár az esztendõ, cseng a fürge száncsengõ. Tél szele hóval, faggyal jõ, elkel most a nagykendõ. Libben a tarka nagykendõ, húzza-rázza hûs szellõ. Suttog a fenyves, zöld erdõ, rászitál a hófelhõ. Csendül a fürge száncsengõ, véget ér az […] Olvass tovább