A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség verse Gábor Miklós előadásában. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? Básti Juli előadásában. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? A teljes verset ITT olvashatod el. Hallgassuk meg Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani? versét a színésznő előadásában. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal verse. Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső – Számadás 1 Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van – boldog akartál lenni és hiába, hát légy mi vagy: végkép boldogtalan. Inkább egészen és kínzó-csigába, mint félig így, alkudva oktalan, ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába, vagytok ti itt a földgolyón sokan. Térdelve, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Februári óda verse. Jaj, mily gödörbe buktat e február, mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. Földre ver le szörnyü betegség. Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt egyszerre itt van, szőnyeges és meleg szobámba sétál, mint a farkas, rám vicsorogva. Ijedve futnék, ámde hová lehet? Nincsen menekvés, zörgetek esztelen, kemény kilincsen és […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Zászló verse. Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló. Mindíg beszél. Mindíg lobog. Mindíg lázas. Mindíg önkívületben van az utca fölött, föllengő magasan egész az égben s hirdet valamit rajongva. Ha már megszokták és rá se figyelnek, ha alszanak is, éjjel és nappal, úgyhogy egészen lesoványodott, s áll, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint az őrült verse. A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga, a tébolyító napsugárban kibomlik csenevész haja. Bolond lotyó – fejére kapja a sárga szoknyáját s szalad, szerelmese volt már a kóró, a pipacs és az iszalag, elhagyta mind, most sír magában, rí és a szörnyű napra néz, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Költő a huszadik században. Az önimádat büszke heverőjén fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verőfény. Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek. Csak annyit érünk, amennyit magunkba, mit nékem a hazugság glóriája, a munka. Mit a csaló próféták csácsogása, nem alkuszom […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség verse Bessenyei Ferenc előadásában. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves… verse. Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel egyszer fölébredsz és aztán sokáig nem bírsz aludni. Nézed a szobádat ott a sötétben. Lassan eltűnődöl ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, mint majd a sírban. Ez a forduló az, mikor az életed új útra tér. Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt éltél. Eszedbe jut egy […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel Azon az éjjel az órák összevissza vertek. Azon az éjjel holdfényben úsztak mind a kertek. Azon az éjjel kocsik robogtak a kapunk alatt. Azon az éjjel könnyben vergődtek a fülledt szavak. Azon az éjjel égett szobánkba gyertya, lámpa. Azon az éjjel féltünk a borzasztó homályba. Azon az éjjel arcunk ijedt […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Koporsó és bölcső közt verse. Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Nagy vaskapunk mennydörgve összerendül, hogy […] Olvass tovább