A versek oldala
Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén Kosztolányi Dezső István Izabella író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja.
Nagyon megható Kosztolányi Dezső tollából szerzett műve, tele van érzelemmel, így könnyen a felszínre hozhat szomorúságot, arról nem beszélve, hogy könnyen gondolkodásra sarkall. A félelem és a bizonytalanság uralkodik a sorok között. Én félek Én félek. Az élettől és sötéttől, mely mindenütt kegyetlenül elér. Ha száll a nap, az ablakom alatt hullámozik az ismeretlen éj, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ilona verse. Lenge lány, aki sző, holdvilág mosolya: ezt mondja a neved, Ilona, Ilona. Lelkembe hallgatag dalolom, lallala, dajkálom a neved lallázva, Ilona. A teljes verset ITT olvashatod Olvass tovább
Ez a szerzemény biztosan lebilincsel, és olyan kalandos utakra vezet, hogy könnyen a vers kellős közepén érzed Magad. Beírtak engem mindenféle Könyvbe Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban énrólam is szól egy agg-szürke lap. Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már […] Olvass tovább
Könnyen megrökönyödsz, ha elolvasod ezt az alkotást. Ugyanis egy nem egyszerű műről van szó. A mondatai sokat elárulnak a mai világunkról, életünkről is. Már a cime is nyomaszto, amely mindegyik versszakban újra előjön. Mint aki a sínek közé esett… Mint aki a sínek közé esett… És általérzi tűnő életét, míg zúgva kattog a forró kerék, […] Olvass tovább
Ha kíváncsi vagy, az alkotó melyik versétől lábad könnybe a szemed, klikkelj, és megtudhatod! A címben megjelenő paradoxon, ellentétes jelzők szimbolizálják a vers zaklatottságát, amely a meglepetés erejével hat. Létöszegző vers. Boldog szomorú dal Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Feleségemnek… verse. Megszoktalak, akár a levegőt, bármerre nézek, mindenütt te vagy, szekrényem alján, a fiókjaimban, az agyvelőmben, és nem veszlek észre. De múltkor este, amikor bejöttél szobámba, s mondtál valamit nekem, sok év után egyszerre ráocsudtam, hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve ámulva néztelek. Szemem lehunytam. Ezt hajtogattam csöndesen magamban: “Megszoktam őt, […] Olvass tovább