in VERSEK
Mentovics Éva – Áldott legyen…
Jöjjön Mentovics Éva Áldott legyen… verse. Aranykalász keblén búzavirág kékell, összeölelkezve pipacsok tűzével, mik parázsló szárnyként lebbennek a szélbe’, izzó lobogással, fel, az égi kékre. Állj meg, átutazó, állj meg, fáradt vándor, távol városoktól, nagyvilág zajától, messze sok dübörgő, füstös állomástól! Csituljon a lelked, hol pihenne máshol!? Kalászokhoz bújva tűzvörös meg vízkék… Engedd, hogy orcádat […] Olvass tovább