Ajánljuk:

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Október

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Október verse. Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S mint egy folyó a mozivászon lapján, úgy úsznak át a házon. Acetilén fényében ázik az útjavítás. Lenn a mélyben, iszamos, hüllő-hátu cső, pára gyöngyösödik a kérgen, s a városon, mint vér […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Párisban járt az ősz

    Ady Endre: Párisban járt az ősz Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő – Ősz a sétatéren

    Jöjjön Dsida Jenő – Ősz a sétatéren verse. Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem ül a padon, mindjárt meghal, feje félrebillen, szeme kiszárad, húsa lehull. Milyen egyedül leszek! A lombok […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Őszirózsák

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Őszirózsák verse. Tegnap még szégyenlős növendéklányként szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas szilvák, barackok, riadt-kicsi almák, hajladozó búzatáblák alig sejtették szőkeségük élet-adó hatalmát, a napok tüzes-arany csöndjébe bele-belecsattant egy zápor, a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág, és látod, kedves: ma, a kert egyik zugában, orgonabokrok szoknyája alatt fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát. Remegtek, mikor […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Ősz

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Ősz verse. Szivárványló bánat földre költözött. Tarló őszre szállnak birkanyáj ködök. Dér dereng, halálos, dermedt förgeteg hódítja a várost, erjedt földeket. Már a tél villámlik láthatatlanul. Hallgat a világ, míg tavaszul tanul. Olvass tovább

  • Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse.
    in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse. Mutatjuk Csokonai Vitéz Mihály Az ősz költeményét. Jó olvasást kívánunk! Már a víg szüretnek örűl minden ember, Mellyel örvendeztet bennünket szeptember, Októbert ekképpen bíztatja előre, Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. Setétűl a gohér a piros vesszőkön, Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; Amelyeknek […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Ősz

    Jöjjön Heltai Jenő: Ősz című verse. Ősz, ősz ne siess! Ne kergesd el a nyarat, a meleg fényt, sugarat. Süss ki még, nyári nap, simogasd az arcomat, melengesd a szívemet, míg az ősz eltemet. Vidíts még vadvirág, míg enyém a vad világ. Tudom én, érzem én, nem sokáig lesz enyém. Szürke ég, szürke vég, be […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Valami készül

    Jöjjön Kányádi Sándor: Valami készül verse. Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelõre minden a régi, bár a szúnyog már bõrét nem félti, és a szellõ is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka verse. Éjfélen az óramutatók! – És távol: fekete erdők! Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban! Hangyák! és édesen hámlik a hús! hűs záporok énekelnek – Óh, néma giliszták! őszi csönd! jácint szellők suhogása! Mert ősz van és agyam-kezem már igazán belefáradt a pénzszerzésbe… – Barátaim, hát ennyi, csak […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Ősszel

    Jöjjön Arany János: Ősszel című verse. A Letészem a lantot párverseként is értelmezhető az Ősszel című költemény. A kettős hangulatiság egyrészt a versben megjelenő és megidézett költői magatartások ellentétességéből következik, másrészt az ezt megteremtő költő belső küzdelmének következménye. A vers ebben is hasonlít az előzőre. Az Ősszel 1850 októberében keletkezett. A két költő (Homérosz és […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Szeptember

    Jöjjön Kányádi Sándor: Szeptember verse. Fagyó mosolyú délután: sárguló alma fönn a fán. Borzongó lombok reszketeg, útra készülő levelek. Hóharmat színű kikerics: hűvösödnek a vizek is. Ezüst szakállú holdvilág: szigorodnak az éjszakák. Gyapjasodik a kicsi őz: észre se vettük, itt az ősz.     Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Szeptember

    Jöjjön Gárdonyi Géza: Szeptember verse. Elnémult a rigó. Az estéli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár. Így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.