A versek oldala
Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja.
Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.
Jöjjön Petőfi Sándor: Nagyszombati csata verse. Föl, föl magyarok, Harcolni vitézül! Zeng a riadó szilajúl, komoran, Szörnyű csata készül. Szörnyű csata lesz… jön előre az ellen, Mint sáska-sereg! Nem döbben-e meg, Bármilyen erős, nagy a szív a kebelben. Ahány a magyar, Tízannyi a morva, cseh, német, Kik szent jogokat s szabad embereket Gyilkolni jövének. „Vernek […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A bilincs verse. Szabadságért küzdött az ifjú, S börtönbe dobták, ottan űl, És meg-megrázza és átkozza Bilincsét nagy kegyetlenűl. Bilincse ekkép szóla hozzá: „Csörgess, de oh ne átkozzál! Csörgess, ifjú, csörgésem átok, Mely a zsarnok fejére száll! Ugye nem ismersz? a szabadság Csatáiban kard voltam én, S épen talán a te kezedben […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Zöld marci Négyágú épűlet, amely be sincs fedve, Mely akasztófának vagyon keresztelve, Akasztófa mellett hollók károgása, Nem volt Zöld Marcinak hét országban mása. Pej csikó szájában fényes acélzabla, Hányta a szikrát, ha a csikó harapta. Rajta, Zöld Marci, te futottál, röpültél, Mint a lobogó láng, kit elkapott a szél. Ugyancsak megteszi!… Marci, hol […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A honvéd verse. Isten után legszebb és legszentebb név A honvéd-nevezet! Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni Ezt a szép nagy nevet? Iparkodom teljes szivembül, oh hazám, Megvédeni téged, Védni, fölemelni téged, s lesujtani A te ellenséged! Sokat lesujtottunk mi már, de meglehet, Hogy még sok van hátra; Hadd legyen, mit bánjuk? akárki, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor Egy csárda romjain verse. Te vagy, oh szép alföld végtelen rónája, Lelkem legkedvesebb mulatótanyája. Az a görbe felföld hegy- és völgyeivel Könyv, melynek számtalan lapját forgatni kell, De te, alföldem, hol hegy után hegy nem kél, Olyan vagy, mint a nyilt, a fölbontott levél, Amelyet egyszerre általolvashatok; S vannak beléd írva szép, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Világoskék a csillagos éjszaka Világoskék a csillagos éjszaka, Tárva-nyitva szobámnak az ablaka, Az ablakból tekintetem az égen, Lelkem pedig angyalomnak ölében. A csillagos ég és az én angyalom Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom. Én legalább a világot bejártam, De ezeknél szebbet sehol nem láttam. Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé A […] Olvass tovább
Petőfi Sándor – Világgyülölet Mennybéli isten, ördög és pokol! Mivé lett a föld, s még mivé lehet? Minden bokorban egy világfaló Minden bokorban embergyűlölet. Gyűlölnek ők, és átkaik kövét Dobálják szerte irgalmatlanul, Ugy dől belőlük az átok, miként Rothadt szag a sirok nyilásibul. Szerettetek-e, fickók, valaha, Hogy most gyülöltök? s imádkoztatok Az emberiség boldogságaért, Hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Vasúton című verse. Tenger kéj veszen körűl, Közepében lelkem fürdik… A madár röpűlt csak eddig, Most az ember is röpűl! Nyílsebes gondolatunk, Késő indulánk utánad, De sarkantyúzd paripádat, Mert elérünk, elhagyunk! Hegy, fa, ház, ember, patak És ki tudja, még mi minden? Tűnedez föl szemeimben S oszlik el, mint köd-alak. A nap […] Olvass tovább
Petőfi Sándor – A hold elégiája Mért vagyok én a hold? isten, mit vétettem, Hogy a legnyomorúbb lénnyé tettél engem? Inkább volnék a föld utósó szolgája, Mint az égen az éj ragyogó királya, Inkább járnék ott lenn koldús bocskorában, Mint itt járok ezüstsarkantyús csizmában, Inkább színám lenn a csapszékek borszagát, Mint itt fönn a csillagvirágok […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Elválás Itt a bucsúperc: válok. – Nem szabad! Leomlok, a világ kereng velem! E szenvedés, e szörnyü kín alatt Hogy nem repedsz meg, égő kebelem? Nem, én nem hordom többé terhemet, Habár egy élet rajta függene, Válj lángszavakká, titkos érezet, Te szívem pokla, szívem édene. S ha szólanék is, mit remélhetek? A sors […] Olvass tovább
Petőfi Sándor – Virágoskert a költő szíve… Virágoskert a költő szíve, De másnak termi a virágokat; Míg ezeket szétosztogatja, Önnön magának csak tövis marad. És pillangó a költő lelke; Szegény pillangó! neki megesett: Addig bolyong a puszta kertben, Míg összetépik őt a tövisek. S a puszta kert s tépett pillangó Eszébe sem jut senkinek talán, […] Olvass tovább
A nap Petőfi Sándor verse rovatunkban, minden nap más és más költeményt ajánlunk a népszerű költőtől. Jöjjön a mai ajánlatunk. Figyelem! Rovatunk naponta frissül, tehát érdemes visszatérni később is. Jó szórakozást kívánunk Petőfi Sándor soraihoz! GYERE, LOVAM… Gyere, lovam, hadd tegyem rád nyergem! Galambomnál kell még ma teremnem. A kengyelbe most teszem ballábam, De lelkem már a galambomnál […] Olvass tovább