A versek oldala
Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja.
Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.
Petőfi Sándor: Vérmező Magas hegy tetején régi Buda vára, Merőn állva néz a ballagó Dunára, Talán azért néz, hogy leszédüljön végre, És a mélybe essék, a víz fenekére. Jobb is lenne már őnéki ott a mélyben, Sok gyászdolgot látott hosszu életében, Sok gyászdolgot látott, megirtózott tőle, Azért várja, várja, hogy már mikor dől le? Látta […] Olvass tovább
Íme Petőfi Sándor – A csámpás legény verse. Petőfi Sándor – A csámpás legény Pórul jártak a leányok, Eddig én jártam utánok, Most ők járnak én utánam: Látod, látod, csámpás lábam! A legénység szépe java Egytül-egyig elment tova, Mind elmene katonának, Én billegek, itt hagyának. Kata húgom, jut eszedbe? Kértelek: végy a szivedbe. Kinevettél akkor […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Fekete kenyér verse. Miért aggódol, lelkem jó anyám? Hogy kenyeretek barna, emiatt? Hisz meglehet, ha nincs idehaza, tán fehérebb kenyérrel él fiad? De semmi az! Csak add elém, anyám, bármilyen barna is az a kenyér! Itthon sokkal jobb ízű énnékem a fekete, mint máshol a fehér! Olvass tovább
Petőfi Sándor: Hintón és gyalog Rég eltemette a nyarat, Az ősz, s ez is haldoklik már, Az erdő mégis milyen hangos! Hogy fütyöl benne a madár! E füttyre fölriadtak az Álmos merengésből a fák, S a meglepő, nem-várt örömtől Megrezzen rajtok minden ág. Még ott fönn a nap is, aki Ködcsuklyájába bújt vala, Gondolva, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? verse Cserhalmi György előadásában. Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnálak először… E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly – Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekintetedet, Azt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Víz és bor VÍZ ÉS BOR Le a tenger fenekére Merül a halász, Lent a tenger fenekében Gyöngyöket halász. Nékem a boros pohárnak Öble tengerem, S gyöngy ha van tán dalaimban, Az csak ott terem. Bűnnek éje ült a földön. Jött a vízözön. A víz által a bűn éje Elseperve lön. Búnak éje […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Feleségem nevenapján verse. Petőfi Sándor: Feleségem nevenapján Kis Juliskám, feleségem Nevenapja vagyon most! Adjatok rám ócska mentét, Rókaprémest, zsinorost. És le most a bugyogóval, Magyar nadrágot nekem! És el bajuszpödrőért a Patikába hirtelen! Mielőtt elébe lépek, Igy csipem ki magamat, Legyen újra föltámasztva A hajdankori divat, Az a régi idő, melyben Még […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: A tintásüveg Vándorszinész korában Megyeri (Van-e, ki e nevet nem ismeri?) Körmölgeté, mint más, a színlapot. Kapott Ezért Egyszer vagy öt forintnyi bért, Amint mondom, vagy öt forintnyi bért. Először is hát tintáért megyen, Ha ismét írni kell, hogy majd legyen. A tintás üveget pedig hová Dugá? Bele Kabátja hátsó zsebibe, Amint mondom, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: A kutyák dala Süvölt a zivatar A felhős ég alatt; A tél iker fia, Eső és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Dalaim Elmerengek gondolkodva gyakran, S nem tudom, hogy mi gondolatom van, Átröpűlök hosszában hazámon, Át a földön, az egész világon. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Holdsugári ábrándos lelkemnek. A helyett, hogy ábrándoknak élek, Tán jobb volna élnem a jövőnek, S gondoskodnom… eh, mért gondoskodnám? Jó az isten, majd gondot visel rám. Dalaim, mik ilyenkor […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ha szavaid megfontolom… verse. Ha szavaid megfontolom, Szeretsz engem, azt gondolom. Mért nem mondod meg, ha szeretsz? Ha nem szeretsz, mért hitegetsz? Nem hiszed, hogy én szeretlek? Az isten is ugy áldjon meg, Ugy áldjon az isten engem, Amily igaz a szerelmem. Megszerettem szépségedet, De még inkább szép lelkedet, Szeretlek én oly […] Olvass tovább
JPetőfi Sándor: Disznótorban Nyelvek és fülek… csend, Figyelem! Szóm fontos beszédre Emelem. Halljátok, mit ajkim Zengenek; Egyszersmind az ég is Hallja meg. Hosszan nyúljon, mint e Hurkaszál, Életünk rokkáján A fonál. Valamint e sültre A mi szánk: Mosolyogjon a sors Szája ránk; S pályánk áldásával Öntse le, Mint e kását a zsír Özöne. S életünk […] Olvass tovább