A versek oldala
Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja.
Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.
Jöjjön Petőfi Sándor: A hegyek közt verse. Ott alant, alant, a mélyben, A kék messzeség ködében, Ott a város… csak ugy rémlik, Mint a múlt, amelyet félig Átadott immár a lélek A felejtés éjjelének. Kinn vagyok a természetben, Fönn magasra nőtt hegyekben; Magas e hely, itt pihen meg Koronként a vándor felleg, S ha itt […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor Az első dal verse. Kit a dal istene Szent csókjával füröszt, Első vagyok, hazám, Színházad népe közt. Zengjen tehát a lant! S legelső énekem, Pályámnak társai, Tinéktek szentelem. Az érzet kútfeje A dagadó kebel; Dalomnak hangjai Onnan szakadtak el. S mint szívnek gyermeki A szívbe vágynak ők; Engedjétek nekik Honokba menniök. – – […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Szeretlek én, szeretlek téged verse. Szeretlek én, szeretlek téged, Kedves kis angyalom, Csak az fáj, hogy szerelmemet be Nem bizonyíthatom. Igy egyszerűen a szavamra, Ha tetszik, nem hiszed, És én mikép oszlassam el, ha Vannak, kétségidet? Születtem volna gazdag úrnak: Bizonyságtételért Egy-egy gyémántkövet dobnék el Minden kis szavadért. Ha királynak születtem […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Magyar vagyok verse. Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Egy estém otthon verse Stohl András előadásában. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: A négyökrös szekér Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek. A társaságnak úri tagjai Szekérre űltek és azon menének. Szekéren mentek, de ökörszekéren. Két pár ökör tevé a fogatot. Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. Világos éj volt. A hold fenn vala; Halványan járt a […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szomorú éj verse. Éjfél lesz, és én mégsem alhatom, Mert gondomat el nem altathatom. Mi fog történni vélem s a hazával? E kettős kérdés tépi lelkemet. Ah, nem érem be a magam bajával, Még te is gyötresz, hazaszeretet! Ez hát a költő sorsa, mindig ez, Hogy örök vészű tengeren evez? S mit […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Jövendölés verse. „Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim növének, s átröpűltem A levegőt, a végtelent.” ‘Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja élted isten, Álmodnak boldog titka ez.’ […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Még alig volt reggel… verse. Még alig volt reggel, már megint este van. Még alig volt tavasz, már megint itt a tél. Még alig, Juliskám, hogy megösmerkedtünk, S már feleségem vagy, már rég azzá lettél. Még alig, hogy játszánk apáink térdén, s már Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett… Csak annyi az […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A csillagos ég verse. Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén, És merengve nézem a sötétkék eget; Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény És koszorú gyanánt övezi fejemet. Megfürösztém lelkem e sugárözönben, Lemosott magáról minden földi szennyet, S most ujjászületve a magasba röppen, S keresi a mennyet; Alszik az egész föld; mély és csendes […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Beszél a fákkal a bús őszi szél verse. Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van az idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen… Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ereszkedik le a felhő verse. Ereszkedik le a felhő, Hull a fára őszi eső, Hull a fának a levele, Mégis szól a fülemile. Az óra jó későre jár. Barna kislyány, alszol-e már? Hallod-e a fülemilét, Fülemile bús énekét? Záporeső csak ugy szakad, Fülemile csak dalolgat. Aki bús dalát hallgatja, Megesik a szíve rajta. […] Olvass tovább