Ajánljuk:

  • Pilinszky János: Levél

    Jöjjön Pilinszky János: Levél verse. Szállást adtál, egy éjszakára megosztva párnád. Evangélium. Gyönyörű vagy. Semmit se értek. Csak jóság van, és nincsenek nemek. Újra és újra sírok. Nem miattad. Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak. Szállást adtál egy éjszakára; megszálltál mindörökre. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János: Levél című költeményét. Olvass tovább

  • Pilinszky János: A szerelem sivataga

    Jöjjön Pilinszky János A szerelem sivataga verse. Egy híd, egy forró betonút, üríti zsebeit a nappal, rendre kirakja mindenét. Magad vagy a kataton alkonyatban. Mint gyűrött gödör feneke a táj; izzó hegek a káprázó homályban. Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás, vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van. Nyár van és villámló meleg. Állnak, s tudom, szárnyuk […] Olvass tovább

  • Pilinszky János: Majd elnézem

    Jöjjön Pilinszky János Majd elnézem verse. Majd elnézem ahogy a víz csorog, a tétova és gyöngéd utakat, a fájdalom és véletlen közös betűvetését, hosszú-hosszú rajzait – halott köveken, élő arcokon – elnézem őket, mielőtt a feledést kiérdemelném. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János: Majd elnézem költeményét. Olvass tovább

  • Pilinszky János: Örökkön-örökké

    Jöjjön Pilinszky János: Örökkön-örökké verse. Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrü panaszommal jobb ha hallgatok. Tűrök és törődöm engedékenyen: mint Izsák az atyját, én se kérdezem, mivégre sanyargatsz, teszem szótalan, szófogadó szolga, ami hátra van. Keserüségemre úgy sincs felelet: minek adtál ennem, ha nem […] Olvass tovább

  • Pilinszky János: Apokrif

    Jöjjön  Pilinszky János: Apokrif című költeménye. 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, […] Olvass tovább

  • Pilinszky János: Őszi vázlat

    Jöjjön Pilinszky János: Őszi vázlat verse. A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Riadtan elszorul szived, az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les: távoli, kétes tájakon készülődik a fájdalom. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János: Őszi vázlat versét! Mi a véleményed Pilinszky […] Olvass tovább

  • Pilinszky János – A fényességes angyal is

    Jöjjön Pilinszky János – A fényességes angyal is verse. Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, […] Olvass tovább