Ajánljuk:

  • in

    Pilinszky János: Kétéltű szörny

    Jöjjön Pilinszky János: Kétéltű szörny verse. Szorítsd magadhoz. Nem számít kit, nem számít mit, utána úgyis eltaszítod magadtól. Eltaszítod úgyis, hogy azután magadhoz ölelj bárkit-bármit, kétéltű szörny, beteljesítve bukásod fokozatait. Olvass tovább

  • Jöjjön Pilinszky János: Téli ég alatt verse.
    in

    Pilinszky János: Téli ég alatt

    Jöjjön Pilinszky János: Téli ég alatt verse. Cholnoky Tamásnak Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Tovább […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Egy szép napon

    Jöjjön Pilinszky János: Egy szép napon verse. Mindíg az elhányt bádogkanalat, a nyomorúság lim-lom tájait kerestem, remélve, hogy egy szép napon elönt a sírás, visszafogad szeliden a régi udvar, otthonunk borostyán csöndje, susogása. Mindíg, mindíg is hazavágytam. Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Anyám

    Pilinszky János: Anyám Az életed kihült üveg, csiszolt és készre alkotott, hogy rajta át a szép halált szabad szemeddel láthatod, amint a lelked ablakát elállja minden földi fény elől, mely megbonthatná bensőd alkonyát. Magadba vagy, s csupán a fák, az áldott, ázott, őszi fák, csupán a fák a híveid. A híveid, s te szólsz nekik, […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Terek

    Jöjjön Pilinszky János: Terek verse. A pokol térélmény. A mennyország is. Kétféle tér. A mennyország szabad, a másikra lefele látunk, mint egy alagsori szobába, föntről lefele látunk, mintha egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?) alagsori szobának ajtaján át. Ott az történik, ami épp nekem kibírhatatlan. Talán nem egyéb, kibontanak egy rongyosládát, lemérik, […] Olvass tovább