A versek oldala
Jöjjön Reményik Sándor: A menekülő verse. Ha menni kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot, Vinnék sok írást, magamét, meg másét, Sok holt betűbe zárt eleven lelket, S hogy mindenütt nyomomba szálljanak: Megüzenném a hulló leveleknek. Vinném az erdőt, hol örökké […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: A betlehemes verse. Jékely Mártának Az ott Szeben – – Három fenyőfa közt elfér a képe. A látcsövemen át Nézem ezt a kis játék-skatulyát. Oly óriásnak érzem magamat, Oly vidám óriásnak, Úgy megemeltek engem a Hegyek: Jő, hogy kezembe fogjam, felragadjam S magasra tartsam Azt a messzi kis játék-skatulyát És benne minden […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Vágy verse. Szeretnék úgy belédsimulni Természet – mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S magamat tőlük fölszívatni én. Szeretnék úgy belédsimulni Természet – mint […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Versenyen kívül verse. Én nem futok. Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág. Útszélen; árokparton, A versenyen kívül Szedem a novemberi ibolyát. Én nem futok, Távol a sértő zajtól, bántó fénytől A Janus-arcú dicsőségtől, Rendezgetem csokorba ibolyámat, Ha valakit tarlómra fúj a szél, A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat: Más virág híján, […] Olvass tovább
Olvasd el Reményik Sándor: Tüzijáték versét. Mutatjuk a költeményt! Májay Ervin emlékének Akkor kisfiúk voltunk mind a ketten, Egyidősek. A születésnapunk Egymáshoz közel, nyárvégre esett. Istenem, talán csak te tudod már, Mi volt az akkor, milyen nagy eset! Náluk a kertben, – azután minálunk… Születésünk közt két hét telt csupán. – Hány év választja el […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Üres templomban verse. Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat, az üres templomba besurranok. Egy lélek, aki Istent látogat. A szentek komoly arca rámragyog. Ha násznép járt ma itt: feledve rég, és mise sincs, se karinges papok, az oltáron két öröklámpa ég, az Istenemmel egyedül vagyok. A templom üres, a lelkem tele. […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Egy perc verse. Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször Csodálkoznék el édes illatán. Egy percre ma Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, S az élet a kezemben: Engedelmes, jól […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Mindhalálig Most mélységekből szakad föl a szó S nem csinált virág, nem papírhajó, De Óceán setétjén égő gálya, Mit röpít a szív tajtékos dagálya, A mélybe le s a mélyből újra fel, Ma szólni nem lehet s ma szólni kell: Szeretlek, népem, mindhalálig. Egy érzés szunnyadt bennem hangtalan, Némán, keményen, mint kőben arany, Most csákány töri, bontja, fejti föl Az érzést, amely […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Karácsonykor verse. A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök – ide. Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És […] Olvass tovább
Reményik Sándor: A fordító Károli Gáspár emlékezetének Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét, Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad, S vakmerőn méri Istenhez magát… Az alkotás jaj, kísértetbe is visz. A fordítás, a fordítás – alázat. […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Add a kezed verse. Add a kezed, így szépen, csöndesen, Nyugodtan add. Síma, ragyogó tükör a szívünk, Nem vet hullámokat. Add a kezed, ilyen jó hűvösen. A csóknak édes mérge Megmérgezné a nyugodalmunkat, Ha hozzánk érne. Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe’, Innen hova hághatna még a láb? E csönd, e […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Pilátus verse. János evang. XIX. 22 A pörnek vége. Elvégeztetett… Véres a kereszt tövében a fű. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. “Rongy csőcselék, én unlak titeket, Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, A mellükverő messiásokat, A nap hevét ez átkos ég […] Olvass tovább