A versek oldala
Jöjjön Reményik Sándor – Az én lelkipásztorom verse. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék.” Kir. I. 19:12 Járosi Andornak Láttam az Igét sas-szárnyon repülni, Elzúgni izzó Illés-szekeren, – Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam, Testté az Ige mégse lett nekem. Gyönyörködni jártam a templomokba, Mint a hangversenyekre, tárlatokra, A lelkem minden szent beszéd után […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: A gondolat szabad verse. Bilincs a kézen, az ajkon lakat, De felhők felett, de vizek alatt Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat! Legyen tanyám kietlen szirtorom Vagy börtönöm pokolmély vártorony, Én amit akarok, azt gondolom! Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép: Repülni! Dús képzeletem, ne félj, Nem gátol ebben zsarnoki szeszély. Repülj […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Egy virág úszik… verse. Egy virág úszik végtelen vizen, Ringatja szelíden az ár, Ősszel fogant, ugaron termett, Nem tudja, mi a nyár, Egy álom úszik végtelen vizen, Ringatja szelíden az ár. Valaki állt egy kőhíd magasán, És a kezében volt egy kis virág, Ősszel termett, ugaron nőtt virág, És a szívében volt […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Jelek verse. Tudod mi fáj nekem Testvér? Dehogy tudod. Bár senki sem jutott Lelkem lelkéhez Nálad közelebb. De amit adtam Neked: csak jelek. Jelek, jelek. Ember embernek adhat egyebet? S a jelek mögött egy egész világ van, Mindentől elrekesztve, önmagában. Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor: Jelek költeményét. Mi a véleményed Reményik Sándor: […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Zöld csillagok verse. A kisvasutat befútta a hó – Szánon jött a havasról valaki. Éjjel, havon és holdvilágon át. Fagy megkímélte, farkas elkerülte, Fenyők kísérték: Isten katonái. A rengeteg mint gyermekét ringatta: Lélekringató fehér rengeteg. Megérkezett frissen, vidáman. A telefonban úgy csendült a hangja, Mintha sziklák közt szabad szél kacag – Azt […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Béke verse. Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Az én kíséretem verse. Megyek; távoli égzengés kísér, Olyan halkan és olyan komoran, Mintha lelkem visszhangja volna csak, Gondolataim gyászkísérete, Valami földöntúli orgona. Ma nem lesz vihar. Kéktüzű villámot ma nem követ Hegyeket megingató csattanás. Lobogni sem fog az erdőn sehol Gyökeréig hasított ősi tölgy Győzelmi fáklyaként; – Csóva gyanánt, Mit önmagának […] Olvass tovább