A versek oldala
Reményik Sándor: Komppal Az idő minden új csodája megszűnt. Millió gép hiába dübörög, Millió gőzös hiába szeli Zakatolva a roppant vizeket. Se hang, se füst el nem hatol ide. Megrakva elcsendesült emberekkel, Egyszercsak megindul ez ősi jármű, Amilyen engem nem vitt még soha. Társaimat nézem: oly csendesek. Az állatokat nézem: azok is. Lovak, bivalyok szekerek […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Tempósan Kacsó Sándornak Tempósan, békén, hegynek ballagok. Még majdnem hajnal van, csillog a harmat – Rezgőfüvön rezeg – De milyen mámortalan hajnalok – S mégis szépek ezek. Nem űzök immár királyi vadat, Ajzott íjjal tűnő romantikát. A szemem nemcsak merőn néz – de lát. Látom a lomb közt a búvó gyümölcsöt. Megállapítom: gyér […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Az ige verse. Reményik Sándor: Az ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Templom és iskola verse Sinkovits Imre előadásában. Reményik Sándor: Templom és iskola Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Gyógyíts meg! Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám A testem-lelkem fája… De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt, Gyökereimben: érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen – nem is éltem igazában. Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, Csak úgy […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Tükrök törvénye Hogy a mi lelkünk szépítő tükör, Egymást szépítjük meg: Az meglehet. Nem baj. Így tükrözi a Szent Anna-tava Sokszor még mélyebben a mély eget. Mi nem tükrözünk mást, mint lényeget. És azért ez a látás így igaz, Ha egy-egy vonástól el is tekint. Mi látjuk egymást, nem ahogy vagyunk, De látjuk […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Napsugár pogány templomban Ó, ma hiába jössz, Aranysugár sok szürke nap után. Hiába jössz, hogy csillogtasd a fákat. Nézd meg jól, – látod? majdnem mind kopárak. Ö, ma hiába jössz. Az erdő fakó, hangulattalan -: Vak indalatok pogány temploma. Oszlopai rendetlen tömegén Nyom nélkül suhansz által, drága fény: Sugár, egy más világnak sugara. […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Istenarc verse. Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: János evangéliuma verse. Ravasz Lászlónak Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S térmészetfölöttin fogantatott: De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetlenül, Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – A karácsonyfa megérkezik verse. Mögötte elmaradt a nagyhavas, Mögötte elmaradt a rengeteg, A piacon most megállnak vele A nagy utat járt, csendes szekerek. Vizsgálgatják növését, termetét, Az emberek közt kézről-kézre jár. Az óriás lemetszett, csonka karja, A kis fenyőfa: karácsonyfa már. Csodálkozva tekintget szerteszét És fájón leheli ki illatát. Egyben ünnepre […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: A szíveteket köszönöm verse. Szeretteim, emlékeztek ugye: Egy Szívbe írtátok a nevetek – Milyen nagyon gazdaggá tettetek – Úgy adtátok nekem Isten szívét, és benne magatok. Én veletek olyan boldog vagyok. Oly tiszták, drágák vagytok mind a ketten, A szíveteket hogy is érdemlettem, S hogy Veletek ilyen boldog vagyok? A nap leszáll, […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Őszi morfium Ne gondoljátok, hogy én nem tudom: Mi készül itt, mi foly nap-nap után. Jól tudom én: haldoklik a világ, Mindennap egy torony dől, bástya omlik, – S ez a bűbájos őszi déltután Lehet, hogy az utolsó délután. Körül minden hörög, agonizál, Vonaglik és vergődik vad viharban, – De itt – világontúli […] Olvass tovább