Tag Archives: Reviczky Gyula

Reviczky Gyula: Pünkösd

Jöjjön Reviczky Gyula: Pünkösd verse. Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva száll le a világra. Nyomában kél édes rózsa-illat, Fényözön hull, a szivek megnyilnak. Hogy először tünt fel a világnak: Tüzes nyelvek alakjába’ támadt. Megoldotta apostolok nyelvét, Hirdeté a győzedelmes eszmét. Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’ Ma is minden bánkodó szivének, Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’: Világitó sugaradat áldja. Habozóknak oldjad ...

Read More »

Reviczky Gyula: Altató

Jöjjön Reviczky Gyula: Altató verse. Álom, álom, édes álom, Suhanj végig szempillámon, S ráterítve csoda-fátylad’, Népesítsd be éjszakámat. Vessétek meg már az ágyat! Árva szívem holtra bágyad. Hadd öleljen jó barátom, A szelíd, a csöndes álom. A nap zaja, súlya, gondja Pihenésem’ elrabolja. Álom, álom, édes álom, Érkezésed’ mindig áldom. Te boríts be fátyoloddal, Te kábits el mákonyoddal. Szerelemrül légyen ...

Read More »

Reviczky Gyula: Meghalt

Jöjjön Reviczky Gyula: Meghalt verse. Meghalt: Közönnyel olvasod. Meghalt: Mindennap hallhatod. Hamar mondod ki, kurta szó, Mégis szivet rázkódtató. A nyelvnek nincs búsabb szava. Ez az örök kháosz maga. A kinek szól, nem érti meg; A síri éj vak és siket. A földi lét javát-jaját, Száz örömét és száz baját Nem érzi többé sohasem A szív, ha porlik odalenn. Jöhet ...

Read More »

Reviczky Gyula: Jézus Pilátus előtt

Jöjjön Reviczky Gyula: Jézus Pilátus előtt verse. Jézus Pilátus előtt (Munkácsy képe) Állok merengve, hosszan, áhitattal: Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én; Álmomban éjjel, elmélkedve nappal Kerestem arczát; végre föllelém. Mit a halandó gyönge ismerettel, Töprengve, könyvekből meg nem tanúl: Az a te nagy lelkedbe rejtezett el, Lángelméd érzi öntudatlanúl. Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon, S világrendünk hány ...

Read More »