A versek oldala
Sohonyai Attila: Együtt Hol festelek, hol karcollak, van hogy csendéletnek látlak, van hogy absztraktnak. Van hogy sáros a ruhád és én otthagylak, de van bizony úgy, hogy csak azért fetrengek a földön, mert a föld is te vagy. Van hogy szét kell szedjelek, van hogy készen kaplak, van amikor összerakni is nehéz téged, de néha […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Hogy szeretlek Mi az, hogy szeretlek? Mindenkinek más. Én ha összeszedem, így gondolok rád: Elmondhatom mi bánt, ha téged dühít is. Eltűröm ezért a vitát, s ha úgy, a te-igazságig. Hogy megszűnik önzőségem, mert érdekel véleményed. Ha fáj is, elismerem érved: hogy tudom, milyen egyenrangú félnek. Mert szeretlek, megbocsátom ha akaratlan bántasz, […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Jó veled, jó melletted Keresem hol a cukor, s te elém teszed… amíg a kávémban elkavarod, én ízesítem a tied; jó veled, jó melletted. Sokszor az őrület kerget, és te törődőn végighallgatsz. Amíg a nyugalomig elérek, kérdezem: neked milyen volt a nap?! Jó veled, jó melletted. Van tudod, mikor csak úgy…szúrok és […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Menedék Építek neked magamban egy barlangot; oda bújj, ha rosszak a napok. S ha felépültél, olykor te leszel menedéke annak, aki én vagyok. Olvass tovább
Sohonyai Attila: Elég nekem Elég nekem az is, ha holnap vagy az enyém; elég nekem, ha holnap után el is mész. Nem kérek belőled se sokat, se eleget, mindössze annyit, ha itt vagy, valóban itt legyél; nekem. Elég belőled annyi, ha néha szólalsz. Elég az is, ha örökre szótlan maradsz. Elég, feltéve ha némaságod beszédesebb, […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Manapság Oly sokszor fázom manapság, oly gyakran „egyedülökre” lelek, és a reszkető társasági-magány, Kedves, ízületbe hatón hideg; ilyenkor légy biztos takaró nekem. Manapság a kávé is annyiszor csődöt mond, és a teendőim sokasága rámrogy. Egyszerűen halandó vagyok; erölködő-kevés, és olykor túl erőtlen-sok; légy, légy ilyenkor a csendes sarkom. És annyi helyen első […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Szeretni beláthatatlanul Nem tudom elhordani a hegyeket… Kicselezni, mit az élet közénk taszít. Előre látni mi láthatatlan lesz, És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs. De azért kicsit mégis adhatom a jövőt: Mert elveszem, mit kezedben cipelnél, Felkaplak, ha esni kezdene az eső, Megcsókollak minden reggel, hogy felébredjél, hogy ne aludj örökkön. […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Kit mellőled Kit mellőled kimozdíthat, akár vihar, akár lágy fuvallat; menjen, s légy te a szabad. Ne bánd, örüld ki téged ellök, tudd; nélküle vagy több! De ne átkozd a vele töltött időt, inkább köszönd, hisz attól élhetsz ma, hogy akkor megölt. Olvass tovább
Sohonyai Attila – Öröm Amikor előbb jön a nyár, s te vagy a meleg. Amikor rám vársz, amikor öt perccel több a veled. Amikor ráér az ébredés, és a kávéd ajkaimra gőzöl, amikor kedvedet teszed elém, amikor a rózsám arcodon vörös. Amikor színeket fúj az ősz, s mi levélként hempergünk a földön; amikor te a […] Olvass tovább