Szabó Lőrinc

Jöjjön Szabó Lőrinc: Az utolsó perc a vigasz előtt verse. Várni, még mindig várni, hosszú út után, szenny után, szégyen után, várni, még mindig várni, hosszú út után, most is, mikor a rohanás már holtra tikkadt bennem, – és még egy negyedóra! – – Messze kihajlok a gyorsvonatból, hogy legalább a szem vigyen közelébb hozzád, […] Olvass tovább

Jöjjön Szabó Lőrinc: Párbeszéd verse. Félek, Atyám, – úgy zúgnak a harangok! fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!… Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok, te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is. Félek, Atyám, – megtörtem a harcban, a hitben, és éhes sárkányok elé ejtem a […] Olvass tovább

Jöjjön Szabó Lőrinc: A kíváncsiság verse. Akkor lettem kíváncsi. Mire? A mindenség tündöklő titkaira, arra, ami adat és gondolat s ami csak villózik e név alatt, a képre kint, a tükörképre bent, s amit a tükör önmaga teremt. A valóság üres kereteit építgettem, mint méh a sejtjeit, s vártam, amit majd a tapasztalat gyűjt bele, […] Olvass tovább

Szabó Lőrinc: Téli este Lócika megjött, hároméves, a szél kicsípte, friss, piros, veti mackóját, s magyarázza, hogy nincs odaki semmi rossz, és füstöl a ló orra, és ő nem borult fel a ródlival, s az ablaknál ölembe mászik a kinéz és szól: – Csak az a baj, hogy korán kellett hazajönni! – s mesél és […] Olvass tovább

Szabó Lőrinc: Valami örök Valami örök tovasuhogás valami csöndbe, puha végtelenbe, valami tegnap, mely mintha nem is lenne, valami vízalatt ragyogás, valami messze, panasznéma gyász, valami jaj, melynek már nincs keserve, valami vágy s a vágy tilalma benne, valami könnyű, szellőhalk varázs, valami, ami nem is valami, valami még kevesebb, az, ami valami tüstént kezd […] Olvass tovább

Szabó Lőrinc – Varázslat Tegnap az enyém volt, puha álomfürdő az ajaka, kivül már megbomolt a rend, aztán éreztem, odabent hogy nyitotta meg kapuit egyre sóvárabb csókokig s hogy folytak körül eleven belső selymei melegen s hogy várt, akármit, hogy zihált, istent, akihez lelke szállt, halált, megváltást, valamit, s megnőve, mint a testen át harang […] Olvass tovább

Szabó Lőrinc: Vasárnap Az éjszaka tündér kezével kihímezte a réteket. Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, virágok, füvek! Jó reggelt! – mondom jobbra-balra, minden virágnak köszönök, látogatóban vagyok én itt ezer kis ismerős között. Köszöngetek és fütyörészek, minden szép, minden érdekel. Pedig tegnap, szombaton este, de szomorún aludtam el! Egész nap pénz után szaladtam, a […] Olvass tovább

Szabó Lőrinc: Virágok üzenete Mézed sok volt, tíz mázsa, tizenöt, mikor hogy; és tele cin-bödönök, fazekak, csöbrök, hasas üvegek sorakoztak, a földre rakva, meg az éléstárban, öreg polcokon. Viasz-szag mindenütt; a sonkolyon méhek raja; csakúgy illatozott az egész ház; volt olaj (barna), volt virág s akác (ez szőke), s pergetett és lépes méz… Jó bátyám, […] Olvass tovább

Szabó Lőrinc: Élet Érdemes lesz? érdemes volt? Görbe, ami egyenes volt. Hol van erő és szerencse? Mi taszít ki? Ki vezet be? Tőle, hozzá, benne, érte, nála, néki, mégse, mért ne, ide, onnan, ott is, itt se majd ha, már most, ugy is, így se, mindig, egyszer, érthetetlen, jaj, tovább, nem, az se, nem, nem, […] Olvass tovább

Szabó Lőrinc – Örök változás Ne szégyelld! Nap kél, nap száll. Arcodat építi-bontja perc és gondolat, ég felhőit a szél. A tavalyi hóra gondolsz? Eltünt? Az igazi bökkenő itt is más: a hova lett nem azt mondja, hogy nincs! Dísztelenebb a beszéded, de csupa mozdulat, mint a Kezdeté: főnév-ragokat rügyez s jelzőbe borúl az ige: […] Olvass tovább