Ajánljuk:

  • in

    Kányádi Sándor: Szeptember

    Jöjjön Kányádi Sándor: Szeptember verse. Fagyó mosolyú délután: sárguló alma fönn a fán. Borzongó lombok reszketeg, útra készülő levelek. Hóharmat színű kikerics: hűvösödnek a vizek is. Ezüst szakállú holdvilág: szigorodnak az éjszakák. Gyapjasodik a kicsi őz: észre se vettük, itt az ősz. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi a véleményed a Szeptember írásról? Írd meg […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Szeptember

    Jöjjön Dsida Jenő: Szeptember című verse. Pirosodik a vadszőlő-levél. Most megint régi leveleket olvasok. Délután hideget fúnak a völgyre a halaványkék havasok. A hunytszemű, kisanyás békességet most újra meglelem, a békét, melyet úgy megédesít krizantém-illatával a végső sejtelem. Ha most jönnél, kezem csak így maradna, ahogyan itt a térdemen henyél. S azt mondanám: Pirosodik a […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat

    Jöjjön Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhitat verse. Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya s szememből az önkívület kicsap, emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer, halál fölé, a régi romokon, segíts nekem, szeptember, ne eressz el, testvéri ősz, forrón-égő rokon. Én nem dadogtam halvány istenekhez […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Szeptember

    Jöjjön Tóth Árpád: Szeptember verse. Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne, Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte, Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély. És kinn a fák alatt, ott is valami titkos Bűn sejlik, szőke lombon rőt foltok éktelenje, Ó, jaj, véres kezét […] Olvass tovább