Ajánljuk:

  • in

    Gárdonyi Géza: Szeptember

    Jöjjön Gárdonyi Géza: Szeptember verse. Elnémult a rigó. Az estéli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár. Így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de […] Olvass tovább

  • in

    Varró Dániel: Beszeptemberült kedves gyerekek

    Jöjjön Varró Dániel: Beszeptemberült kedves gyerekek verse. Ki farát egész nyáron csak vakarta, és feszt moziba járt meg aquaparkba, no, annak mondom, nincsen több gagyi, tévénézés, hassüttetés, fagyi, a strandon nem lehet tovább időzni, mert véget ért a nyár, és itt az ősz, ni. Beszeptemberült kedves gyerekek, ideje megvenni az iskolaszereket. Na most, hogy mit […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Szeptember

    Jöjjön Dsida Jenő: Szeptember című verse. Pirosodik a vadszőlő-levél. Most megint régi leveleket olvasok. Délután hideget fúnak a völgyre a halaványkék havasok. A hunytszemű, kisanyás békességet most újra meglelem, a békét, melyet úgy megédesít krizantém-illatával a végső sejtelem. Ha most jönnél, kezem csak így maradna, ahogyan itt a térdemen henyél. S azt mondanám: Pirosodik a […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Szeptember

    Jöjjön Tóth Árpád: Szeptember verse. Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne, Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte, Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély. És kinn a fák alatt, ott is valami titkos Bűn sejlik, szőke lombon rőt foltok éktelenje, Ó, jaj, véres kezét […] Olvass tovább