Tag Archives: szomorú versek

A legszebb szomorú versek

A legszebb szomorú versek az életről

Ezúttal a legszebb szomorú versek összeállításunkkal jelentkezünk. Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem? Jöjjön Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem? verse. Hol vagy te, régi kedvem? Te pajkos, vad fiú! Fölválta lyánytestvéred, A szótlan, méla bú. Játékszered volt szívem, Hová nem hordozád! Nyilként rohanva, vitted A nagy világon át, Mig végre megbotlottál Egy sírhalom fölött S estedben a ...

Read More »

Szomorú versek

Szomorú versek

Ismert szerzőink számos bánatos szerzeményt írtak a jövő nemzedéke számára. A szerelemről, fájdalomról, életről írtak elgondolkodtató költeményeket. Íme a szomorú versek összeállításunk! Kölcsey Ferenc: A nyugtalan Lobogtattam vitorlámat, Szélnek engedém sajkámat, Jobb szerencse kebelén Nyúgalmat hogy leljek én. Csolnakom vész dörgésében, S gyönge szellő lengzetében, Sziklák közt, s zöld part megett Majd sülyedt, majd lebegett. S távol tenger sík tükréből, ...

Read More »

Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem?

Jöjjön Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem? verse. Hol vagy te, régi kedvem? Te pajkos, vad fiú! Fölválta lyánytestvéred, A szótlan, méla bú. Játékszered volt szívem, Hová nem hordozád! Nyilként rohanva, vitted A nagy világon át, Mig végre megbotlottál Egy sírhalom fölött S estedben a játékszer, Szivem, kettétörött. Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem? költeményét. ...

Read More »

Ady Endre: A téli Magyarország

Jöjjön Ady Endre: A téli Magyarország verse. Magyar síkon nagy iramban át, ha nyargal a gőzös velem, havas, nagy téli éjjelen, alusznak a tanyák. Olyan fehér és árva a sík, fölötte álom-éneket dúdolnak a hideg szelek. Vajjon mit álmodik? Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. S ahogy futok síkon, telen ...

Read More »

Ady Endre – Hárman a mezőn

Jöjjön Ady Endre – Hárman a mezőn verse. Hárman vagyunk csupán a nagy Mezőn: Az Isten, én és egy paraszti átok. S én jól tudom, mindnyájan meghalunk, Csak egy nagyot, kiméletlent kiáltok. Én egyedül nem félek, reszketek, Már úgyis a Sátáné az én bőröm, De a Mezőt és annak Istenét És a paraszt átkot mégis megőrzöm. Itt már minden, minden ...

Read More »

Kaffka Margit: Nem hiszek

Jöjjön Kaffka Margit: Nem hiszek verse. Egy fáradt pille ringott haldokolva Tarlott gallyon, barnás levél alatt. Sápadt falombok halovány árnyéka Remegve ûzött õszi sugarat. Nagyon szomorú mese volt az élet. A fán már útrakészült száz madár. És mind nekem csacsogta búcsúzóra, Hogy a nyaram sohsem jön vissza már. Bealkonyúlt keserves sóhajomra, És csillagkönnyel lett tele az ég. Azon az éjen álmok ...

Read More »

Reményik Sándor: Záróra után

Jöjjön Reményik Sándor: Záróra után verse. Az ívlámpák itt sorba kialusznak, Fogy a muzsika, halkul a beszéd, Az indóháznál egy-egy árva fény Éjbemereszti reszkető szemét. Reszket és vele rezzen tétován Lelkünk, hogy elhagynak ím, mind a fények, Égbefúrhatjuk érte bús szemünk S szegezhetjük a sötét messzeségnek. Egy-két csillag, ha megmarad talán Lesüppedt sírok őrének felettünk, És messzi pályán tán egy ...

Read More »