Ajánljuk:

  • in

    Babits Mihály: Tavaszi szél

    Jöjjön Babits Mihály: Tavaszi szél verse. Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyü dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanutlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Ibolya

    Jöjjön Zelk Zoltán: Ibolya című verse. Ibolya, ibolya, virítsz már a réten, gyönyörködsz este a víg tücsökzenében. Tücsökzene ringat este elalvásra, hajnalban megfürdesz az ég harmatába’. Napfény az ebéded, szellők simogatnak: így élsz szép vidáman, hírnöke tavasznak! Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán versét! Mi a véleményed az Ibolya írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A tavaszhoz

    Jöjjön Petőfi Sándor: A tavaszhoz verse. Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Pásztorlány dala

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Pásztorlány dala. Kis rózsa, szép rózsa, Gyönge virágszál! Szeretőd ha volna, Így nem hervadnál; De hervadsz mint magam, Hull kis leveled: Kedves ifjuságom Hull el itt veled. Kis rózsa, szép rózsa, Vársz-e még tavaszt? Jaj nekünk! örökre Elvesztettük azt. Más virág fog állni Száraz ágadon, Más leány örűlni Puszta dombomon. Legszebb tavaszi […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé verse. Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyön és hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű. Tavaszi erdő, jó szorosra fond sűrű, sötét lombod hálozatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb. Kegyes Természet, szánd meg a magyart, adj néki ágyat, sátoros […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Előszó

    Jöjjön Vörösmarty Mihály Előszó verse. Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a […] Olvass tovább

  • in

    Berzsenyi Dániel: Tavasz

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: Tavasz verse. A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó aethert lehel a világra, Mellyre a zárt föld kipihenve ébred; Számtalan létek lekötött csirái S magvai kelnek. Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki. Nyomdokin rózsák s violák fakadnak, A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Kacag a föld

    Jöjjön Ady Endre: Kacag a föld verse. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Ha kitelelt, földetlen gazdák, Gazdagok gazdái, magyarok, Ekéiket beleakasztják. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Nagyúrtól, paptól így tanulta: Milyen jó bolond is a paraszt, Új tavaszkor robotol újra. Nagyot kacag tavaszkor a Föld: Ezer úrnak kell a kincs télre S ezer éve ezért […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A tavaszi szív

    Jöjjön Ady Endre: A tavaszi szív verse. Kalimpál és kalimpál és Kalimpál kicsit bután Esős, áprilisi hajnalt, De még jobban délután, De még jobban későn, éjjel: Ilyen a tavaszi szív. Nem biznék rá egy garasnyit, Nem biznék rá egy garast, Mert az áprilisi hajnal Rég kipróbáltam ravasz S szivünk viszi ravaszságba: Ilyen a tavaszi szív. Amit […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!

    Jöjjön József Attila: Tavasz van! Gyönyörű! verse. Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó

    Jöjjön Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó verse. Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó Harmatot hullajtó halovány hajnalon feketerigó fúj furulyát a gallyon. “Az ég fényeskedik, harmat permetezik, távol hegyek ormán tavasz ébredezik. Virágszagú szellők vígan fujdogálnak, üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak: Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik, galagonyabokrok rügye fakadozik. Lombosodó ágán moharuhás fáknak, asztal terül már az […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők verse. Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt még a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj, felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból. Köszönjük, hogy elolvastad Nemes Nagy Ágnes költeményét. Mi a véleményed a Tavaszi felhők […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.