A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Új tavasz ez verse. Az Ősz, melybe ellátogattál Kiváncsian és vágytalanul, Késő s még sem a régi kopár Ősz, Melyre már csak a Tél hava hull, Uj Tavasz és uj ígéret ez. Bizd rá hittel fehér hóságod, Add hozzá lángját drága melegednek S aztán tekints szét: az őszi kopár fák Virágosan megelevednek […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Első tavaszi vers írása. Szél jött. A Nagyerdőnek súgott valamit, Péterfián dalolt egy keveset, aztán végigszaladt a korzón: alighanem valakit keresett. Lány ment a korzón. Szép szőke haja Könyebb volt,mint a lepke lenge álma, Diáklány volt. Ez volt az első tavaszi délutánja. Mellette egy legényke ballagott, poétaféle,nótázó diák, Szívében dal, a lány […] Olvass tovább
Jöjjön Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó verse. Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó Harmatot hullajtó halovány hajnalon feketerigó fúj furulyát a gallyon. „Az ég fényeskedik, harmat permetezik, távol hegyek ormán tavasz ébredezik. Virágszagú szellők vígan fujdogálnak, üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak: Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik, galagonyabokrok rügye fakadozik. Lombosodó ágán moharuhás fáknak, asztal terül már az […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő verse. Ébredj, új tavasz, jégtörő, sugaras, gallyat gombosító, rügyet rojtosító, mindenféle madarakat víg versre tanító. Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Pásztorlány dala. Kis rózsa, szép rózsa, Gyönge virágszál! Szeretőd ha volna, Így nem hervadnál; De hervadsz mint magam, Hull kis leveled: Kedves ifjuságom Hull el itt veled. Kis rózsa, szép rózsa, Vársz-e még tavaszt? Jaj nekünk! örökre Elvesztettük azt. Más virág fog állni Száraz ágadon, Más leány örűlni Puszta dombomon. Legszebb tavaszi […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel: Tavasz verse. A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó aethert lehel a világra, Mellyre a zárt föld kipihenve ébred; Számtalan létek lekötött csirái S magvai kelnek. Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki. Nyomdokin rózsák s violák fakadnak, A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A tavaszi szív verse. Kalimpál és kalimpál és Kalimpál kicsit bután Esős, áprilisi hajnalt, De még jobban délután, De még jobban későn, éjjel: Ilyen a tavaszi szív. Nem biznék rá egy garasnyit, Nem biznék rá egy garast, Mert az áprilisi hajnal Rég kipróbáltam ravasz S szivünk viszi ravaszságba: Ilyen a tavaszi szív. Amit […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Virágok ébredése verse. Kiáltoz a cineke, csíz, Vígan riog a rigó. Fodrát bontja a víz, barkáját a mogyoró. Csílit alatt hóvirág, szendergélő keltike s nyújtózkodó fűzfaág azt várja, hogy keltik-e? Kelj fel, kelj fel keltike! Int a tavasz. -Kelj hamar! Ébredj te is hóvirág, Zöldülj ki, te holt avar! Ébredjetek kis rügyek! […] Olvass tovább
Három vers a tavaszról – íme összeállításunk. Vörösmarty Mihály: Pásztorlány Kis rózsa, szép rózsa, Gyönge virágszál! Szeretőd ha volna, Így nem hervadnál; De hervadsz mint magam, Hull kis leveled: Kedves ifjuságom Hull el itt veled. KLIKK a teljes versért Ady Endre: Kacag a föld Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Ha kitelelt, földetlen gazdák, Gazdagok gazdái, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Tavasz a faluban verse. Pufók felhők, dalos fuvalmak, Foltos fény-mezők a mezőkön, Kínok a szívben. Ő jön, ő jön, A szent Tavasz. Ideragyognak Messze szivek és messze faluk. Multból az ember s szántott kertből Kukacot kapar a tyúk. Hát jönni fog megintlen újra, Újra uszítva, hitegetve? Ősz lesz megint. Kinek van kedve Ezt […] Olvass tovább
Jöjjön Rónay György: Tavasz elé verse. Eltűnt a hó. A lejtőkön a földből meleg gőz csap meg, édes-keserű; a fák vad láza sisteregve föltör s halványzöld kardját feni már a fű; suhanc szelek viháncolnak napestig, a húnyó eget lángszínűre festik; a hegyeken még fáklyatűz ragyog, de máris feljöttek a csillagok. Szobádban ülsz. Az ablak tárva. […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: A tavaszi sugár verse. A tavaszi sugár aranyburokba fonta A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető Selyemgubóiból zománcos fényü pompa, Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő. A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén A park-őrző, borús csillámu rácsvasak Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén, Hiába van tavasz, boldog rügy nem […] Olvass tovább