Ajánljuk:

  • Jöjjön Pilinszky János: Téli ég alatt verse.
    in

    Pilinszky János: Téli ég alatt

    Jöjjön Pilinszky János: Téli ég alatt verse. Cholnoky Tamásnak Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Tovább […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Téli napsütés

    Jöjjön Radnóti Miklós: Téli napsütés verse. Az olvadt hó beroskad és szertesündörög,… kondérok gőzölögnek, mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. Ebédre várok-é, vagy talán meg is halok? lélekként […] Olvass tovább

  • in

    Lackfi János: Téli ringatózás

    Lackfi János: Téli ringatózás Jég pendül, Talp roppan, Ág reccsen Tarlottan. Hó, hó, hó Mindenhol, Hullongó Hintőpor. Fűmagnak Szendergés, Állatnak Hempergés. Hó, hó, hó, Ragasztó, Lábat meg- Akasztó. Kezet meg- Fagyasztó Felhőző, Ravasz hó. Olvass tovább

  • in

    József Attila: Tél

    Jöjjön József Attila: Tél verse. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! – S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz […] Olvass tovább

  • Csokonai Vitéz Mihály: Tél

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Tél verse. Elérkeztél hát, óh didergő december, Mert decembert vett rá minden okos ember. Mormoló szelei a hideg északnak A ház ereszére jégcsapokat raknak. A vizekre, ámbár a vízi istenek Haragusznak, márvány hídat építenek. A sík mezőségen hóhalmok épűlnek, Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek. Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta, Melynek […] Olvass tovább