A versek oldala
Tompa Mihály magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Íme Tompa Mihály idézetek összeállításunk. A gólyához Neked két hazát adott végzeted, Nekünk csak egy – volt! az is elveszett! (5. vsz. 3-4. sor) Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…! (6. vsz. 3-4. sor) Testvért testvér, apát fiu elad… Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy; ki távol sír e nemzeten, […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Tapasztalás verse. Láttam a világon bölcset és bolondot, Mindkettő agyában eszme-raj tolongott, Ki-kizúgva ajkuk rohamos beszédén … Mindkettőt csudáltam, – egyiket sem értém; Vala jártas a bölcs fellengős tanokban: S éltét a bolondnál nem folytatta jobban. Láttam a szegényt s a gazdagot, – e íme Átkuk egy s azon volt, más csupán […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály – Első szerelmem verse. Emlékszem még, emlékszem reája, Ifjuságom boldog szép korára! Fényes napja s könnyü fellegével, Azt az időt hogy felejteném el? Rengő habján játszva vitt az élet, Azt sem tudtam: melyik partra nézzek? Vigan mentem, mint a könnyü csolnak, – Örvény és szirt eltakarva voltak. Suttogó lomb, csattogó madárdal Boldogságnak […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály – Tavaszdal verse. Darvak röpülnek át Kinyilt folyók felett, Hirdetve hangosan A várt kikeletet; És bár a föld kopár, Szinetlen a vidék, Kéken sugárosan Mosolyg alá az ég. A földben élni kezd Ezer mag és csira, S kibúni vágy a nap Meleg sugárira; Lombos lesz a liget, Virágos a mező, S ezer […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály – A vándor könyvébe verse. Kit változó kép csalogat tovább, S nagy messze földek tájain ragad, Ki jársz hullámon, havas bérceken: Megáldja Isten! vándor, útadat! Eszedbe jusson, ha a vágy veled Egy helyről másra nyugtalan siet: Egész világé hogy mégsem lehetsz, Egész világ nem lehet a tied! S hogy lelked egykor lész fáradt […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Fördőben. verse. Az erdő útain Járkálok egyedűl; Szememben a könyű Váratlan egybegyűl. A hullt szirmot, mit a Multban felszedeget, Lábamhoz hinti a Játszó emlékezet. Minden mint egykoron: Táj, lomb, virág … de nem! … Akkor kezed fogám, Most nem vagy itt velem! Nincs a varázs, mely a Zöld fák árnyába vont, S […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: A vén harangozó verse. Olyan szép az este, Mihály gazda jőjön, Forduljunk itt egyet a temető-kertben! Ugy sem sokáig lesz már kelmed a földön! Amint mondja, – s benne volna szivesebben. Fogja meg a karom, ballagjunk csendesen, Jól esik arcára néznem s ősz fejére! Azt gondolom: maga ösmerteti velem Gyász kertét, e […] Olvass tovább