Jöjjön Tompa Mihály: Tapasztalás verse.
Láttam a világon bölcset és bolondot,
Mindkettő agyában eszme-raj tolongott,
Ki-kizúgva ajkuk rohamos beszédén …
Mindkettőt csudáltam, – egyiket sem értém;
Vala jártas a bölcs fellengős tanokban:
S éltét a bolondnál nem folytatta jobban.
Láttam a szegényt s a gazdagot, – e íme
Átkuk egy s azon volt, más csupán a címe:
A nincs és van őket ölve, nyomva szörnyen:
Az tántorga éhen, ez feküdt csömörben;
És mig a szegénynél zordon, szivszorító:
Gazdagnál ez inség vala undorító.
Láttam a szabaddal azt is, aki rab volt,
– A sorstól kiadva és lefogva a zsold, –
Ennek vágyban, lázban tölt le napja, éje,
S mit nem tőn, hogy útált láncait letépje!
Az ment vészes utján szembehunyva, nyugton,
S még keresni látszott, hogy rabszíjra jusson.
Láttam … láttam! – és hajh, megszerezve máson
A tudományt, benne nincs vigasztalásom!
Ki voltam homályban, most vagyok setétben …
Kínlódás az élet, gazdagon, szegényen
Rabság és szabadság átka, üdve terhel!
Bölcsen és bolondul: nyomorult az ember!!
Köszönjük, hogy elolvastad Tompa Mihály: Tapasztalás versét.
Mi a véleményed Tompa Mihály: Tapasztalás írásáról?
Írd meg kommentbe!
