Vajda János
Ajánljuk:
-
in VERSEKVajda János: Utolsó dal, Ginához
Vajda János: Utolsó dal, Ginához Ha eljövend a búcsu-óra, Ha majd e szív végsőt dobog, A percben, mely létem kioltja, Majd akkor is rád gondolok. És jól tudom, előre látom, Mi bú, öröm van itt ezen S az ismeretlen túlvilágon: Egyszerre mind átérezem. Eszembe jut majd minden átok, Mind, ami történt s ami nem; Mely […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: Nádas tavon
Jöjjön Vajda János: Nádas tavon verse. Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak, Mint az árnyék, leng a csónak. Mint az árnyék, olyan halkan, Észrevétlen, mondhatatlan Andalító hangulatban. A vad alszik a berekben. Fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. Nézem ezt a szép világot. Mennyi bűbáj, mily talányok! Mind, amit körültem látok. Nap alattam, […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: Napi rend
Vajda János: Napi rend A nap legszebb része bizonnyal a reggel, Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel. De hogy ember ezt a szabályt követhesse, Szükséges, hogy jókor feküdjék le este. Éjfél előtt egy-egy jó órai álom Bizony majd annyi, mint éjfél után három. Hogy pedig alvásból mennyi elegendő, Az életkor szerint különböztetendő. Legtöbbre […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: Boldog szerelem
Jöjjön Vajda János: Boldog szerelem verse. Kedvesem, gyönyörüségem, Könyörülj már rajtam, kérlek; Én kimondhatatlanom, hogy Nem tudok eltelni véled! Nézlek, bámullak, csodállak; Szemeim kéjtelve úsznak Bájaid fényözönében, Amíg végre belefúlnak. Mert hiszen ki tudna nézni Hosszasan a fényes napra? Megvakulok így hát én is Egy pár percre, pillanatra. Szépségednek örvényétől Elkapatva, fuldokolva El-elmerülök, azonban Fölvet […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: Csillagok
Jöjjön Vajda János: Csillagok verse. Ha illatos, ábrándos éjen Elnézem a sok csillagot; Merengve a végetlenségen, Elgondolom, döbbenve érzem, Mi semmiség, parány vagyok! E ragyogó napok fényteste Mily óriási, szertelen. Nagyságuk titkait keresve, Hogy rémül el kétségbeesve A legmerészebb képzelem! Csigává törpülök ijedten; Féreggé őrl a gondolat: Mi ez a lét, mi maga itten E […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: A sírból
Jöjjön Vajda János: A sírból verse. Élő virágom, oh, szerelmesem, Immár én alszom nyugton csöndesen. – Hogy nem tudod te, milyen édesen. Oh hogyha tudnád (mért nem mondhatom!), Mindig csak rólad s egyet álmodom; Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon! Csöndes vidék ez; hallom, mit a szél Fölöttem a virágokkal beszél; A fű is […] Olvass tovább
-
Vajda János: Szerelem édene
Jöjjön Vajda János: Szerelem édene verse. I Eszemadta kisleánya, gyöngyalak, Hej, mióta téged én megláttalak! Talán egyet fordult vélem a világ, Hej azóta nekem áll a boldogság. Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna! Szép szemed világol minden bokorba; Minden ágon víg madár dalol nekem, Mennyországgá változott az életem. Huzhatd cigány azt a […] Olvass tovább
-
Vajda János: Se földem, se hazám
Jöjjön Vajda János: Se földem, se hazám verse. Se földem, se házam nincsen, Egy pár kéz a tőkepénzem; Majd a szabadság harcában Egy öles föld lesz jutalmam; Ejh, elég lesz az nékem! Mit nevettek, ti gazdagok? Tán a honért csak ti haltok? Önző volt és lesz az ember, Haszon nélkül halni sem mer. S a halál […] Olvass tovább
-
Bud Spencer verset mond
Bud Spencer verset mond – Vajda János: Nádas tavon (Magyar hangja Bujtor István). Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak, Mint az árnyék, leng a csónak. Mint az árnyék, olyan halkan, Észrevétlen, mondhatatlan Andalító hangulatban. A vad alszik a berekben. Fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. A teljes verset iTT olvashatod. Olvass tovább