Vajda János versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKVajda János: A virrasztók
Jöjjön Vajda János: A virrasztók verse. Itt a nagy halott előttünk, Kiterítve mereven. A hideg, a téli éjben, Csillagoltó sötétségben Mi vagyunk még éberen. A sirásban elfáradt már Valamennyi jó rokon. Talán mi se volnánk ébren, Hanem mert a torban, éhen, Rágódunk a csontokon. A csontokon sem rágódnánk, De hát – ez a kenyerünk. Nem […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: Nádas tavon
Jöjjön Vajda János: Nádas tavon verse. Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak, Mint az árnyék, leng a csónak. Mint az árnyék, olyan halkan, Észrevétlen, mondhatatlan Andalító hangulatban. A vad alszik a berekben. Fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. Nézem ezt a szép világot. Mennyi bűbáj, mily talányok! Mind, amit körültem látok. Nap alattam, […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: Az üstökös
Jöjjön Vajda János: Az üstökös verse. Az égen fényes üstökös; uszálya Az ég felétől le a földre ér. Mondják, ez ama „nagy”, melynek pályája Egyenes; vissza hát sohase tér. Csillagvilágok fénylő táborán át A végtelenséggel versenyt rohan. Forogni körbe nem tud, nem akar, hát Örökké társtalan, boldogtalan! Imádja más a változékony holdat, A kacéran keringő […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: A vaáli erdőben
Jöjjön Vajda János: A vaáli erdőben verse. Odabenn a mély vadonban, A csalános iharosban, Félreeső völgy ölében, Sűrü árnyak enyhelyében; Oh milyen jó volna ottan, Abban a kis házikóban, Élni, éldegélni szépen, Békességben, csöndességben!… Nem törődni a világgal, A világ ezer bajával. Meggondolni háboritlan, Ami immár közelebb van… Illatos hegy oldalában, A tavaszi napsugárban, Nézni […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: Boldog szerelem
Jöjjön Vajda János: Boldog szerelem verse. Kedvesem, gyönyörüségem, Könyörülj már rajtam, kérlek; Én kimondhatatlanom, hogy Nem tudok eltelni véled! Nézlek, bámullak, csodállak; Szemeim kéjtelve úsznak Bájaid fényözönében, Amíg végre belefúlnak. Mert hiszen ki tudna nézni Hosszasan a fényes napra? Megvakulok így hát én is Egy pár percre, pillanatra. Szépségednek örvényétől Elkapatva, fuldokolva El-elmerülök, azonban Fölvet […] Olvass tovább
-
in VERSEKVajda János: A sírból
Jöjjön Vajda János: A sírból verse. Élő virágom, oh, szerelmesem, Immár én alszom nyugton csöndesen. – Hogy nem tudod te, milyen édesen. Oh hogyha tudnád (mért nem mondhatom!), Mindig csak rólad s egyet álmodom; Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon! Csöndes vidék ez; hallom, mit a szél Fölöttem a virágokkal beszél; A fű is […] Olvass tovább
-
Vajda János: Szerelem édene
Jöjjön Vajda János: Szerelem édene verse. I Eszemadta kisleánya, gyöngyalak, Hej, mióta téged én megláttalak! Talán egyet fordult vélem a világ, Hej azóta nekem áll a boldogság. Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna! Szép szemed világol minden bokorba; Minden ágon víg madár dalol nekem, Mennyországgá változott az életem. Huzhatd cigány azt a […] Olvass tovább
-
Vajda János: Se földem, se hazám
Jöjjön Vajda János: Se földem, se hazám verse. Se földem, se házam nincsen, Egy pár kéz a tőkepénzem; Majd a szabadság harcában Egy öles föld lesz jutalmam; Ejh, elég lesz az nékem! Mit nevettek, ti gazdagok? Tán a honért csak ti haltok? Önző volt és lesz az ember, Haszon nélkül halni sem mer. S a halál […] Olvass tovább
-
Vajda János: A rab halála
Jöjjön Vajda János: A rab halála verse. Kopogtatnak ajtómon… lelkemre Sejtelmek rózsás felhője száll; Azt suttogja egy sötét lakója Szenvedő lelkemnek: ‘a halál!’ Kedves vendég… de hadd imádkozzam, Várj kevéssé, majd ajtót nyitok… – Zsarnokok! – egy percnyi szabadságot, Csak egy percnyit, amíg meghalok! Mi a börtön sötét éjszakája? Itten éltem át egy életet; Ifju […] Olvass tovább