Ajánljuk:

  • in

    Vajda János: A vaáli erdőben

    Jöjjön Vajda János: A vaáli erdőben verse. Odabenn a mély vadonban, A csalános iharosban, Félreeső völgy ölében, Sűrü árnyak enyhelyében; Oh milyen jó volna ottan, Abban a kis házikóban, Élni, éldegélni szépen, Békességben, csöndességben!… Nem törődni a világgal, A világ ezer bajával. Meggondolni háboritlan, Ami immár közelebb van… Illatos hegy oldalában, A tavaszi napsugárban, Nézni […] Olvass tovább

  • in

    Vajda János: Boldog szerelem

    Jöjjön Vajda János: Boldog szerelem verse. Kedvesem, gyönyörüségem, Könyörülj már rajtam, kérlek; Én kimondhatatlanom, hogy Nem tudok eltelni véled! Nézlek, bámullak, csodállak; Szemeim kéjtelve úsznak Bájaid fényözönében, Amíg végre belefúlnak. Mert hiszen ki tudna nézni Hosszasan a fényes napra? Megvakulok így hát én is Egy pár percre, pillanatra. Szépségednek örvényétől Elkapatva, fuldokolva El-elmerülök, azonban Fölvet […] Olvass tovább

  • in

    Vajda János: A sírból

    Jöjjön Vajda János: A sírból verse. Élő virágom, oh, szerelmesem, Immár én alszom nyugton csöndesen. – Hogy nem tudod te, milyen édesen. Oh hogyha tudnád (mért nem mondhatom!), Mindig csak rólad s egyet álmodom; Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon! Csöndes vidék ez; hallom, mit a szél Fölöttem a virágokkal beszél; A fű is […] Olvass tovább

  • in

    Vajda János: Harminc év után

    Jöjjön Vajda János: Harminc év után verse. Mi hátra volt még, elkövetkezett. E földi létben gyász sorunk betölt. Találkozunk – irgalmas végezet! – Utolszor, egyszer még, a – sír előtt. Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz S helyet cserél bennünk a fájdalom; És folyni látom, majd ha már késő lesz, A megbánásnak könnyét arcodon. Mert […] Olvass tovább

  • Vajda János: Szerelem édene

    Jöjjön Vajda János: Szerelem édene verse. I Eszemadta kisleánya, gyöngyalak, Hej, mióta téged én megláttalak! Talán egyet fordult vélem a világ, Hej azóta nekem áll a boldogság. Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna! Szép szemed világol minden bokorba; Minden ágon víg madár dalol nekem, Mennyországgá változott az életem. Huzhatd cigány azt a […] Olvass tovább

  • Vajda János: Se földem, se hazám

    Jöjjön Vajda János: Se földem, se hazám verse. Se földem, se házam nincsen, Egy pár kéz a tőkepénzem; Majd a szabadság harcában Egy öles föld lesz jutalmam; Ejh, elég lesz az nékem! Mit nevettek, ti gazdagok? Tán a honért csak ti haltok? Önző volt és lesz az ember, Haszon nélkül halni sem mer. S a halál […] Olvass tovább

  • Vajda János: A rab halála

    Jöjjön Vajda János: A rab halála verse. Kopogtatnak ajtómon… lelkemre Sejtelmek rózsás felhője száll; Azt suttogja egy sötét lakója Szenvedő lelkemnek: ‘a halál!’ Kedves vendég… de hadd imádkozzam, Várj kevéssé, majd ajtót nyitok… – Zsarnokok! – egy percnyi szabadságot, Csak egy percnyit, amíg meghalok! Mi a börtön sötét éjszakája? Itten éltem át egy életet; Ifju […] Olvass tovább

  • Vajda János: A Balaton partján

    Jöjjön Vajda János: A Balaton partján verse. Illanó felhők az égen, Játszi árnyak a mezőn. Jár a szellő körülöttem Szeliden, lengedezőn. Közbe-közbe sebesebben Suhan el a habokon, Odaszólva érthetetlen Túlvilági hangokon. Hidegen, verőfény nélkül, Haloványan, álmatag Ki-kipillant a felhőkbül, Majd meg elbólint a nap. Nézem e játékot, nézem, Hallgatom e halk morajt. Mit jelent az […] Olvass tovább

  • Vajda János: A virrasztók

    Jöjjön Vajda János: A virrasztók verse. Itt a nagy halott előttünk, Kiterítve mereven. A hideg, a téli éjben, Csillagoltó sötétségben Mi vagyunk még éberen. A sirásban elfáradt már Valamennyi jó rokon. Talán mi se volnánk ébren, Hanem mert a torban, éhen, Rágódunk a csontokon. A csontokon sem rágódnánk, De hát – ez a kenyerünk. Nem […] Olvass tovább