Ajánljuk:

  • in

    Várnai Zseni: Csendes éj…

    Jöjjön Várnai Zseni: Csendes éj… verse. A csendes éjben anyámra gondolok, Szívemben most az ő szíve dobog. Szegény özvegy volt, sokat szenvedett, Nem volt egyebe, csak a szeretet. Szájától vont meg minden falatot, És ha mi ettünk, ő is jóllakott. Játékot venni nem tudott nekünk, Varrással kereste kenyerünk. Ő mesterkélt ünnepre szép babát, Levágta hozzá […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Retusált fénykép

    Jöjjön Várnai Zseni: Retusált fénykép verse. Az utcán sokszor szembejön velem egy rég nem látott, kedves emberem, vagy egy-egy asszony; régi ismerős iskolatárs, énvelem egyidős. S rádöbbenek: mily szörnyű változás! Igen, ez ő, de mennyi torz vonás ült az arcra, ránc és mélyedés, miket a kor kemény vésője vés. Szemem a régi képpel összemér; mily […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni – Naptár

    Jöjjön Várnai Zseni – Naptár című verse. Lapoztál-e már naptárt szűz lapokkal, mikor az év még csupa rejtelem?! Mikor nem történt semmi még, s a holnap, s a többi nap is mind, mind jeltelen. Mikor nincs még egy nap se megjelölve, se lap, se nap, és mint egy szjinksz szeme olyan az év, titokzatos, talányos: […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: A fenyő éneke

    Jöjjön Várnai Zseni: A fenyő éneke verse. Zsenge fácska voltam, fenyveserdő árnyán, mellettem állt néném, meg hatalmas bátyám, ők oly nagyok voltak, szinte égig értek, nem őket vágták ki, csak a csemetéket. Erdő édesanyám zúgott keservében, de csak vittek minket nyikorgó szekéren, messzire kerültünk, nagy házak tövébe zúgó rengetegből, ember sűrűjébe. Minket körülálltak, azután megvettek, […] Olvass tovább