Ajánljuk:

  • in

    Vörösmarty Mihály: A vén cigány

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: A vén cigány verse. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Az emberek

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Az emberek verse. 1 Hallgassatok, ne szóljon a dal, Most a világ beszél, S megfagynak forró szárnyaikkal A zápor és a szél, Könyzápor, melyet bánat hajt, Szél, melyet emberszív sohajt. Hiába minden: szellem, bűn, erény; Nincsen remény! 2 Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltanak, S amint atyáik vétkezének, Ők úgy hullottanak: […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban verse. Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: “Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait.” Miért e lom? hogy mint juh a […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Keserű pohár

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Keserű pohár verse. Bordal “Czilley s a Hunyadiak” szomorújátékból Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet Könnyelműn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyűt, S míg az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó verse. Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts fel érzés! mely nyögél Elfojtott, vérző szív alatt. Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok, Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok. Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Kék szem

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Kék szem verse. Szép a fekete szem, Én azt is szeretem; De még szebb a kék szem, Kék szemű szerelem. Az én szeretőmnek Ilyen kék a szeme; Valahányszor nyílik, Ibolya kél benne. S hejh mikor benézek Mélyen közepébe, Látom a szerelmet Mulatozni benne; Akkor azt gondolom, Kedvem nagy voltában: Nincs több boldog […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Szózat

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szózat verse. Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt […] Olvass tovább

  • Jöjjön Vörösmarty Mihály - Laurához verse.
    in

    Vörösmarty Mihály – Laurához

    Jöjjön Vörösmarty Mihály – Laurához verse. Rád nézek, mert szeretlek, Rád nézek, mert gyülölsz; Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. Rád nézek, mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat; Rád nézek, mert öröm lesz Meghalnom általad. Rád nézek, mert talán még, Egy kisded percre bár, Gyülölség és szerelmünk Cserében visszajár. Még akkor érzenéd csak Mi a […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály – Szép Ilonka

    Jöjjön Vörösmarty Mihály – Szép Ilonka verse. 1 A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyílra gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat. Hasztalan vár; Vértes belsejében Nyugszik a vad hűs forrás tövében. A vadász még lesben ül sokáig, Alkonyattól vár szerencsejelt: Vár feszülten a nap áldoztáig, […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: A Holdhoz

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: A Holdhoz verse. Jó Hold, ki békén szenveded kéretni sápadt képedet, kihez boldog, boldogtalan sóhajtva járúl úntalan, hallgass meg egyszer engem is, nagy tisztelődet – igen is! Csak, hogy még nem volt alkalom ezt így szemedbe mondanom; vagy jobban szólva, még soha rád nem szorúltam úgy mint ma. Kérlek tehát, ha majd […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Pásztorlány dala

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Pásztorlány dala. Kis rózsa, szép rózsa, Gyönge virágszál! Szeretőd ha volna, Így nem hervadnál; De hervadsz mint magam, Hull kis leveled: Kedves ifjuságom Hull el itt veled. Kis rózsa, szép rózsa, Vársz-e még tavaszt? Jaj nekünk! örökre Elvesztettük azt. Más virág fog állni Száraz ágadon, Más leány örűlni Puszta dombomon. Legszebb tavaszi […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Petike

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Petike verse. Bús mogorván ül Petike, Ha ha ha! Péter és bú! a mennykőbe, Mi baja? Anyja kémli hű szemekkel – Jó öreg! Azt gondolja, fiacskája Tán beteg. “Kell galuska, Peti fiam, Eszel-e?” “Dehogy eszem, dehogy eszem, Ki vele. ” “Kell bor, édes szép fiacskám, Iszol-e?” “Dehogy iszom, dehogy iszom, El vele.” […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.