Tag Archives: Vörösmarty Mihály versek

Jöjjön Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba verse. Érdekesség: “Még 1839-ben írta Vörösmarty a A Guttenberg-albumba című költeményét, amely valójában alkalmi vers. Gutenberg János tiszteletére Németországban kiadtak egy díszes albumot, mellyel a könyvnyomtatás négyszázadik évét ünnepelték. Ebben a kiadványban szerepelt Vörösmarty költeménye, magyarul és német fordításban.” Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem ...

Jöjjön Vörösmarty Mihály: Késő vágy költeménye.. Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugottan éldelém, Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot. De hogy megláttalak, Szép napvilágomat, Kivántam újolag Már eltünt koromat; Kivántam mind, amit Ábrándos álma hitt: Az édes ...

Jöjjön Vörösmarty Mihály: Pásztorlány dala. Kis rózsa, szép rózsa, Gyönge virágszál! Szeretőd ha volna, Így nem hervadnál; De hervadsz mint magam, Hull kis leveled: Kedves ifjuságom Hull el itt veled. Kis rózsa, szép rózsa, Vársz-e még tavaszt? Jaj nekünk! örökre Elvesztettük azt. Más virág fog állni Száraz ágadon, Más leány örűlni Puszta dombomon. Legszebb tavaszi versek – íme 12 nagyszerű ...

Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szózat verse. Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hõs Árpádnak ...

Jöjjön Vörösmarty Mihály: Országháza verse. A hazának nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája; Büszke fajnak Küzdő pálya, Melyen az magát rongálja, Kincsnek, vérnek rosz gazdája. És oh szégyen! roszra, jóra Még szavazni jár dobszóra. Ura s rabja millióknak Kik gyülölnek és dacolnak; Zsarnok, szolga egy személyben Ki magával sincs ékében. S vaseszével Jégszivével Fölmerűl a külfaj árja, A meleg vért általjárja, ...