A versek oldala
Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is, ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Faiskola Rég úgy képzeltem a faiskolát, Hogy fatanárhoz jár sok fadiák. Fapadsorokban ülnek valahányan, Akár egy közönséges iskolában. De fatízpercben igazi helyett Esznek fakolbászt, isznak fatejet. Fafiúk robognak fafolyosón, S fakislányok tárgyalnak kuncogón. És el nem árulnák fatitkukat, Bármily kíváncsi a fafiúhad. De ha faestén fölkel a fahold, A favant felcseréli a favolt. […] Olvass tovább
Weöres Sándor: A másik élet Ez a másik, ez a világosabb suhanás nem adatik csak a nádszál – rengetegben s az ingatag erdőn, amikor az ember már madár és lemondott a külön pohárról túl az eszmélkedésen, a levegő tudása nélkül űrbe meríti szárnyait. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A macska verse. Sima selymű a szőröm, karcsú a testem és fogaim hófehérek, ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének. Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen, hátamat álom púposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ilyenkor zavarni merjen. Dél-papja zsarátnok-színű ruhát hord, […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Marasztaló című verse. MARASZTALÓ Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Ne menj, várj még: mert e tájék sötétben marad. Ág nem himbál, fecske nem száll, béres nem arat. Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Olvass tovább
Törőcsik Mari: Weöres Sándor – Toccata című versét mondja el. Ahogy öregszem, érezem: mint forr a multba életem, lentebbre váj a gyökerem, a történelmet viselem. Gyerekkorom: tündér, manó; nem volt tévé, se rádió, Weöres Sándor – Toccata – A teljes verset ITT olvashatod. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Az éjszaka csodái verse. A városvég itt csupa szürke ház, a részegekre angyalka vigyáz, s a villanyfényben, mint aranykehelyben alusznak a tűzfalak, háztetők, s a sorompón túl ében-szín lepelben zizegnek a láthatatlan mezők — a messzeség öblén pár pisla fény ég, mögöttük nyugodt mélység a sötétség — Ha becézésem és csókom se […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Csupa fehér Reggel süt a pék, süt a pék Gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó Beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, Belepi a várost. Taligán tol a pék Gezemice-lángost. Olvass tovább
Weöres Sándor: Volt egy szép ládika Volt egy szép ládika, Nőtt benne egy almafa, Én azon az almafán Dinnyét szedtem délután. Nagyot ugrott Sárika, Beszakadt a ládika. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör verse. Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkol a […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Fiúk, lányok Repülőt gyárt Jani, Feri, Köszörül, kitalál. Kicsi Kati nézegeti, Ide áll, oda áll. Sátrat épít Jani, Feri, Kalapál, kiabál. Kicsi Kata nézegeti, Ide áll, oda áll. Varrogat a Teri, Bözsi, Jár a tű, a fonál. Kicsi Laci nézegeti, Ide áll, oda áll. Főzöget a Teri, Bözsi, Van ebéd, tele tál. Kicsi […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Toccata verse. Ahogy öregszem, érezem: mint forr a multba életem, lentebbre váj a gyökerem, a történelmet viselem. Gyerekkorom: tündér, manó; nem volt tévé, se rádió, kocogott sok-száz ló, csacsi, ritkaság volt a gépkocsi, mögötte gyors kölyök-csapat csodálkozón loholt-szaladt. Az ég üres volt, kék mező, még nem csíkozta repülő. Vasút, vagy villany: […] Olvass tovább