A versek oldala
Weöres Sándor: Barangolók Gyöngy az idő, vándoroljunk, nincs szekerünk, bandukoljunk, lassú folyó ága mellett járjuk a halk fűzfa-berket. Este a láb gyönge, fáradt, lombok alatt nézünk ágyat. Szöcske-bokán jő az álom, száll a világ lepke-szárnyon. Olvass tovább
Weöres Sándor: Bogár Diólevélen halk futam: hat láb, négy recés szárny suhan és két gömbvégű csáp kutat a levél síkságán utat. Olvass tovább
Weöres Sándor: A vándor üdvözlete Tiszaparti város, Szeged, párás tavaszodó eged négy égtáj szelével fogad, mint hajdani négyesfogat. Ó én vándor átutazó, vajjon mit kivánjak neked? életre, jókedvre való ifjuságod láttam, Szeged, őrizd, míg az idei hó elolvad a róna felett. Olvass tovább
Weöres Sándor: Éji Menyhért Amikor az úti tócsa tükröz elmenő napot és a háziúr veséje titkosabb és bonyolultabb mint az élet nappalán: ekkor indul Éji Menyhért sikátorból lopakodva, sarki kocsma rejtekén iszik féldeci töményet, aztán egy torony mögött a karcsú harangütéssel éjfélkor találkozik halkan, láthatatlanúl. Megy tovább, mindig tovább, kőből épült városfalra, ott se látja […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Levél Szegedre Ahol a Maros a Tiszába úgy lép, hogy lábát sás megvágja, él Szegeden százezer ember; teli álmokkal, szerelemmel. Adnék az álmokért, ha volna, teher-gépkocsit foglalóba, akkor is, ha nem teljesülnek, hogy a folyók mentén csücsüljek. A szerelemért adtam régen birkanyájat, de csak az égen egy egész uszály bárányfelhőt és pásztorát, a […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Tél verse. Hó a mező takarója, hűvös a nap, fogy a láng. Délen a fecske, gólya gondol-e ránk? Nincs dal az ég hidegében, károg a varjusereg. Mégis a szán fut a jégen, gyerekek! Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor versét! Mi a véleményed a Tél írásról? Írd meg kommentbe! Jöjjön Weöres Sándor: Tél verse […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Vers a színházról Amikor a függöny felgördül a térben az ember eltörpül, figyelmes nézések több-száza behatol a színpad odvába. Ott benn a tünemények suhognak, lámpás éjszakában ragyognak, a színek fémessé szépülnek, szavakból paloták épülnek. Nem szűnik a játék varázsa, távozóban nézünk egymásra, mert egymásban látjuk a jámbort, aki a játékban király volt. Olvass tovább
Weöres Sándor: Macska-induló Kurrogj, kurrogj, kormos macska, cirregj, cirregj, cirmos macska, büszkén lejt hat vak bak macska, sok pettyes láb, száz karmocska. Jobbra át, balra át, agyon marjuk a kutyát, nyauúu! Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska, pisszegj, pisszegj, pikulás macska, aki beteg pikulálhat, szedjen macska-pilulákat. Hátra arc, nagy kudarc, nem marunk ha te se marsz, nyauúu! Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne Koncz Zsuzsa előadásában. Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna. De ha a világ rigó lenne, Kötényembe nem is férne, Kötényem is honnan volna, Ha egész világ rigó volna. Hallgasd meg a verset Koncz Zsuzsa előadásában. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Csiribiri verse. Csiribiri csiribiri zabszalma — négy csillag közt alszom ma. Csiribiri csiribiri bojtorján — lélek lép a lajtorján. Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány. Csiribiri csiribiri fült katlan — szárnyatlan szállj, sült kappan! Csiribiri csiribiri lágy paplan — ágyad forró, lázad van. Csiribiri csiribiri zabszalma — még mellettem alszol ma. […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Altatódal Lomb közt beragyog a csillagfény, hold kél, sugarasan ül a fákra, gyere szivem, kicsi fiam, aludj édesen, álom települ a fákra. Kicsim, álmodj ragyogást, puha szellőt, virul, érik már a jövőd, int az élet sok öröme tefeléd, árad a napfény, teregeti özönét. Reggel kisüt a nap, élő láng, fölkelsz, kicsi fiú, megy […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Bohóc Állok az éjszakában, barátom Pieró, add kölcsön a tollad, nyelvemen egy szó. Citrom a hajam, dinnye a fejem, nyisd ki a kapudat, régen döngetem. Olvass tovább