Ajánljuk:

  • in

    Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről

    Jöjjön Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről verse. Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről A nem-lehetből, mondjad, még lehet másképp lehet, vagy már csak így lehet, hogy nem lehet más, csak a nem lehet? Kimondanám már, hogy isten veled, de fölsikolt bennem a nem lehet! mert hajad, orrod, szájad és szemed […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Csak téged

    Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse. Zelk Zoltán: Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Vakáció

    Jöjjön Zelk Zoltán: Vakáció verse. Hova menjünk, milyen tájra? Hegyre talán, vagy pusztára? Folyópartra, vagy erdőre? Faluszéli zöld mezőre? Lepkét fogjunk, vagy horgásszunk? Vagy mégiscsak hegyet másszunk? Akár erdő akár folyó, Gyönyörű a vakáció! Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Varázskréta

    Mutatjuk Zelk Zoltán Varázskréta versét – ismered? Zelk Zoltán: Varázskréta Ismerek egy öregasszonyt, igazat mondok nem tréfát ― aki egyszer a tavasztól elkérte a varázskrétát. És azóta mint a tavasz, hegyre-dombra és mezőre, ő is virágokat rajzol kemencére, terítőre. Lehet ősz is, jöhet tél is, olyan csudát tud e kréta, szarkaláb és gólyahír nő, sárgállik […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Reggel óta…

    Jöjjön Zelk Zoltán: Reggel óta… verse. Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék teneked. Olyan szépet gondoltam ki, elmondani nem lehet! Nem leltem rá szavakat, még verset sem tanultam! Minden amit elmondhatnék, itt van egy szál virágban! Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Ibolya

    Jöjjön Zelk Zoltán: Ibolya című verse. Ibolya, ibolya, virítsz már a réten, gyönyörködsz este a víg tücsökzenében. Tücsökzene ringat este elalvásra, hajnalban megfürdesz az ég harmatába’. Napfény az ebéded, szellők simogatnak: így élsz szép vidáman, hírnöke tavasznak! Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Sirály

    Jöjjön Zelk Zoltán: Sirály című verse. Zelk Zoltán: Sirály Vak szemgödör. Halott sirály. Kiholt a tenger: medre már vak szemgödör. Halott sirály lelke vijjogva visszaszáll. Megyek az utcán sehova. Megyek se ide, se oda. De jön talán a villamos, mely téged végre visszahoz. Hát állok itt, hát várlak itt. Nyitja, becsukja szárnyait a tél, a […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Tavaszi dal

    Jöjjön Zelk Zoltán: Tavaszi dal verse. Egy, ketto, három, négy, kis ozike, hová mégy? – Elég hogyha tudom én: tavasz elé futok én! Egy, ketto, három, négy, te kis nyuszi, hová mégy? – Se erdobe, se rétre: a szép tavasz elébe! Egy, ketto, három, négy, te kis madár, vígan légy: olyan szép dalt daloljál, szebb […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Este jó, este jó

    Jöjjön Zelk Zoltán: Este jó, este jó verse. Este jó, este jó este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is ha egy kis bogár: mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc táncol a plafon, […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán – Téli fák

    Jöjjön Téli fák – Zelk Zoltán verse. Nem fáztok, ti téli fák, Mikor meztelen az ág? Eldobtátok a nyári zöld S az őszi aranyruhát. Ejnye, ejnye, téli fák, Ez aztán a furcsaság: Hideg télben levetkőztök, Nyáron viseltek ruhát! Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Mikulás

    Jöjjön Zelk Zoltán: Mikulás verse. Égi úton fúj szél, hulldogál a hó, nem bánja azt, útra kél Mikulás apó. Vállán meleg köpönyeg, fújhat már a szél, nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér. Körülötte égi fák, rajtuk csillagok, lámpást tart a holdvilág, fényesen ragyog. Lent a földön dalba fog száz és száz […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Tizennégy sor

    Jöjjön Zelk Zoltán: Tizennégy sor verse. Hogy ifju tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal mutatnak, hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség, nincs más erény már, csak az ifju szépség, hogy gyüretlen hasad, tündöklő térded […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.