Ajánljuk:

  • in

    Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak

    Jöjjön Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak verse. Hát te igazán megérted, mit a madarak beszélnek? nemcsak csipegnek, pityegnek, fütyülnek és csiripelnek? – Ó, dehogyis, szólnak mást is, van őnekik szavuk száz is, vagy talán még ezerszáz is! Cinke Hallgasd csak a cinegét, azt mondja, hogy: “Nyitnikék! Elolvadt a hó, a jég ne aludjon kert, […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Az okos tücsök

    Jöjjön Zelk Zoltán: Az okos tücsök verse. “Tücsök, húzd az én nótámat!” – szól a margaréta. “Azt húzzad, hogy virág vagyok és nem sárgarépa…” “Tücsök, az enyémet húzzad!” – piros pipacs mondja. “Az enyémet! Az enyémet!” – kiáltozzák sorba… Szegény tücsök látja már, hogy a fele sem tréfa: a végén még hajba kapnak pipacs, margaréta. Ezért […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről

    Jöjjön Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről verse. Zelk Zoltán nevét gyermekversei kapcsán emlegetjük legtöbbször, noha szépirodalmi munkásságának csak egy szeletét jelentik ezek a művek. A Nyugat harmadik nemzedékének képviselőjeként éppúgy csalódott az őt körülvevő politikai és kulturális rendszerben, mint önmagában. Finom öngúnnyal és humorral átszőtt világa a lehetről és a nem lehetről […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: A három nyúl

    Jöjjön Zelk Zoltán: A három nyúl verse. Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak — – Úgy, úgy […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

    Jöjjön Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák verse. “Jó reggelt, Nap, ég, hegyek, aludtunk egy éven át..” Így köszönnek a kibújó hóvirágok, ibolyák. “Jó reggelt, szél, fellegek, jó reggelt, te szép világ!” Bólogat a kék ibolya, nevetgél a hóvirág. “Jó reggelt, fa, kis bogár, mikor hajt rügyet az ág? Mikor lesz az ágon levél, levelek közt száz virág?” […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál

    Jöjjön Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál verse. E rémület-kavarta téren – künn Zuglóban, a városszélen -, miként a Bizalom, úgy áll hamvadt házak tövében, didergő pocsolyák körében egy vörös sírhalom. Állok előtte némán, nézem, cirill betűit meg nem értem, csupán találgatom: Szibéria, Krím volt hazája? Lermontov, Puskin unokája? A sírt így faggatom ,.. S ki […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Csak téged

    Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse. Zelk Zoltán: Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Némaság

    Jöjjön Zelk Zoltán: Némaság verse. Mint víz színén a fölcsapó halak, verdesve szállnának a hold alatt, de ejti őket már a pillanat s a megbontott víz dühvel összecsap – s a légen csöppnyi karcolás marad: így villannak föl olykor a szavak, csak röptük látod s már lehullanak. Nyomukban zúgva fodroz a harag, majd elsimul. És […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán – Én tudlak téged

    Jöjjön Zelk Zoltán – Én tudlak téged verse. Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak. Egy mozdulat, egy szó, tekintet… bennem, köröttem […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Tizennégy sor

    Jöjjön Zelk Zoltán: Tizennégy sor verse. Hogy ifju tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal mutatnak, hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség, nincs más erény már, csak az ifju szépség, hogy gyüretlen hasad, tündöklő térded […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Mindnyájunk kiáltása e szó

    Jöjjön Zelk Zoltán: Mindnyájunk kiáltása e szó verse. A szó, amit most felétek küldök, nem kér kegyelmet s virággá sem bomlik, hogy bóditsa szemek udvarát: megbántott ezrek, kiebrudalt sorsok dohogó indulatának ébredő vihara ez – szunnyadásból fölriadó zápor! Keserü emlékezés őrizte számon e szavakat – az éhezés napjairól szóljak, vagy az ágytalan éjszakákról, mikor minden levegőcsepp, […] Olvass tovább

  • Jöjjön Zelk Zoltán: Télapó és a hóember verse.
    in

    Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

    Jöjjön Zelk Zoltán: Télapó és a hóember verse. Én egy csókától hallottam, csóka a toronytól, a torony meg tavaly télen hallotta a Holdtól, ha igazat mondanak a csókák és a tornyok, akkor én is tinéktek most színigazat mondok. Így kezdte a Hold, a torony, a csóka is így szólt: az udvaron egy hóember mit gondolt, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.