Ajánljuk:

  • in

    Zelk Zoltán: Tavaszi dal

    Jöjjön Zelk Zoltán: Tavaszi dal verse. Egy, ketto, három, négy, kis ozike, hová mégy? – Elég hogyha tudom én: tavasz elé futok én! Egy, ketto, három, négy, te kis nyuszi, hová mégy? – Se erdobe, se rétre: a szép tavasz elébe! Egy, ketto, három, négy, te kis madár, vígan légy: olyan szép dalt daloljál, szebb […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: A három nyúl

    Jöjjön Zelk Zoltán: A három nyúl verse. Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak — – Úgy, úgy […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Október

    Jöjjön Zelk Zoltán Október verse. Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Varázskréta

    Zelk Zoltán: Varázskréta Ismerek egy öregasszonyt, igazat mondok nem tréfát ― aki egyszer a tavasztól elkérte a varázskrétát. És azóta mint a tavasz, hegyre-dombra és mezőre, ő is virágokat rajzol kemencére, terítőre. Lehet ősz is, jöhet tél is, olyan csudát tud e kréta, szarkaláb és gólyahír nő, sárgállik a margaréta. Hadd súgok egy titkot néktek, […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Apa, anya hazajöttek

    Jöjjön Zelk Zoltán: Apa, anya hazajöttek verse. Anya, apa hazajöttek, fáradtak, mert este van. Azt kérdezik: féltél, fáztál idehaza, kisfiam? Anya simogat és csókol, kérdezgeti: hogy vagyok? Én meg mondom: hogyha megint elmentek, hát meghalok… De ha mégis tovább élek, és én is felnőtt leszek, hogyha én is gyárba járok keresni a kenyeret: magamhoz veszem […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Ibolya

    Jöjjön Zelk Zoltán: Ibolya című verse. Ibolya, ibolya, virítsz már a réten, gyönyörködsz este a víg tücsökzenében. Tücsökzene ringat este elalvásra, hajnalban megfürdesz az ég harmatába’. Napfény az ebéded, szellők simogatnak: így élsz szép vidáman, hírnöke tavasznak! Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán versét! Mi a véleményed az Ibolya írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Reggel óta…

    Jöjjön Zelk Zoltán: Reggel óta… verse. Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék teneked. Olyan szépet gondoltam ki, elmondani nem lehet! Nem leltem rá szavakat, még verset sem tanultam! Minden amit elmondhatnék, itt van egy szál virágban! Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán költeményét. Mi a véleményed a Reggel óta… verséről? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak

    Jöjjön Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak verse. Hát te igazán megérted, mit a madarak beszélnek? nemcsak csipegnek, pityegnek, fütyülnek és csiripelnek? – Ó, dehogyis, szólnak mást is, van őnekik szavuk száz is, vagy talán még ezerszáz is! Cinke Hallgasd csak a cinegét, azt mondja, hogy: “Nyitnikék! Elolvadt a hó, a jég ne aludjon kert, […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Az okos tücsök

    Jöjjön Zelk Zoltán: Az okos tücsök verse. “Tücsök, húzd az én nótámat!” – szól a margaréta. “Azt húzzad, hogy virág vagyok és nem sárgarépa…” “Tücsök, az enyémet húzzad!” – piros pipacs mondja. “Az enyémet! Az enyémet!” – kiáltozzák sorba… Szegény tücsök látja már, hogy a fele sem tréfa: a végén még hajba kapnak pipacs, margaréta. Ezért […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről

    Jöjjön Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről verse. Zelk Zoltán nevét gyermekversei kapcsán emlegetjük legtöbbször, noha szépirodalmi munkásságának csak egy szeletét jelentik ezek a művek. A Nyugat harmadik nemzedékének képviselőjeként éppúgy csalódott az őt körülvevő politikai és kulturális rendszerben, mint önmagában. Finom öngúnnyal és humorral átszőtt világa a lehetről és a nem lehetről […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

    Jöjjön Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák verse. “Jó reggelt, Nap, ég, hegyek, aludtunk egy éven át..” Így köszönnek a kibújó hóvirágok, ibolyák. “Jó reggelt, szél, fellegek, jó reggelt, te szép világ!” Bólogat a kék ibolya, nevetgél a hóvirág. “Jó reggelt, fa, kis bogár, mikor hajt rügyet az ág? Mikor lesz az ágon levél, levelek közt száz virág?” […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál

    Jöjjön Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál verse. E rémület-kavarta téren – künn Zuglóban, a városszélen -, miként a Bizalom, úgy áll hamvadt házak tövében, didergő pocsolyák körében egy vörös sírhalom. Állok előtte némán, nézem, cirill betűit meg nem értem, csupán találgatom: Szibéria, Krím volt hazája? Lermontov, Puskin unokája? A sírt így faggatom ,.. S ki […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.