Ajánljuk:

  • in

    Zelk Zoltán: A kis kertész

    Zelk Zoltán: A kis kertész Kora reggel talpon vagyok, kis kertembe kiszaladok, várnak énrám a virágok, rózsák, szegfők, tulipánok. Hogyha beszélni tudnának, tán jó reggelt kívánnának, hangos szóval köszönnének szomszéd kertnek, napnak, szélnek. De én így is értem őket, látom, milyen vígan nőnek, látom, milyen vígan élnek – színnel, illattal beszélnek. Este alusznak a fák […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Ez már az ősz

    Jöjjön Zelk Zoltán: Ez már az ősz verse. Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök dalt próbál szegény, a füvek között. Szakad a húr, szétfoszlik a vonó – nem nótaszó ez már, de búcsúszó. Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közeleg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött – elnémul a […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak

    Jöjjön Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak verse. Hát te igazán megérted, mit a madarak beszélnek? nemcsak csipegnek, pityegnek, fütyülnek és csiripelnek? – Ó, dehogyis, szólnak mást is, van őnekik szavuk száz is, vagy talán még ezerszáz is! Cinke Hallgasd csak a cinegét, azt mondja, hogy: “Nyitnikék! Elolvadt a hó, a jég ne aludjon kert, […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Október

    Jöjjön Zelk Zoltán Október verse. Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Varjúnóta

    Jöjjön Zelk Zoltán: Varjúnóta verse. Elmúlt a nyár, Kár érte, kár. Sárgul a táj, Kár érte, kár. Repülni kél nagyszárnyú szél, messzire száll e csúg madár. A hegy mögül felhő röpül- meg-megered, már csepereg. Ősz eső, fát verdeső,- fázik a táj, kár érte, kár. Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál

    Jöjjön Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál verse. E rémület-kavarta téren – künn Zuglóban, a városszélen -, miként a Bizalom, úgy áll hamvadt házak tövében, didergő pocsolyák körében egy vörös sírhalom. Állok előtte némán, nézem, cirill betűit meg nem értem, csupán találgatom: Szibéria, Krím volt hazája? Lermontov, Puskin unokája? A sírt így faggatom ,.. S ki […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Némaság

    Jöjjön Zelk Zoltán: Némaság verse. Mint víz színén a fölcsapó halak, verdesve szállnának a hold alatt, de ejti őket már a pillanat s a megbontott víz dühvel összecsap – s a légen csöppnyi karcolás marad: így villannak föl olykor a szavak, csak röptük látod s már lehullanak. Nyomukban zúgva fodroz a harag, majd elsimul. És […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Az én kertem

    Zelk Zoltán: Az én kertem Van nekem egy diófám, de az olyan fajta; dió terem rajta, mellette az almafám, azon pedig alma. Mellettük egy szilvafám, nézem, nézem, mintha annak ágán se egyéb teremne, csak szilva. Tudom, el se hiszitek, hiába is mondom, van ribizlibokrom is, és azon a bokron, azon is csak ribizli, azon se […] Olvass tovább

  • in

    Négy kevésbé ismert csodaszép magyar szerelmes vers

    Válogatott versek sorozatunkban most négy kevésbé ismert csodaszép magyar szerelmes verset hoztunk. Csoóri Sándor: Ekkora szerelem előtt Ekkora szerelem előtt egész testemmel becsukódom. Elalszom, mint idegbeteg, kivel máklevet itattak; a lábam kő, a fejem ólom. Klikk a teljes versért Dsida Jenő: Szerelmes ajándék Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Hova futsz, te kicsi őz?

    Jöjjön Zelk Zoltán: Hova futsz, te kicsi őz? verse. Hova futsz, te kicsi őz? -Oda, ahol várnak, ahol sárga falevél búcsút int a nyárnak… -És az hol van, merre van? Hát az éppen arra, ahol most lép rá az ősz az első avarra… -S ha odaérsz, ott maradsz őszi őzikének? leszel társa rozsdaszín fűnek, falevélnek? […] Olvass tovább

  • in

    Ezek Zelk Zoltán legszebb versei

    Jöjjön Zelk Zoltán legszebb versei válogatásunk. Zelk Zoltán: Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a te […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.