A versek oldala
Jöjjön Zelk Zoltán: Hova futsz, te kicsi őz? verse. Hova futsz, te kicsi őz? -Oda, ahol várnak, ahol sárga falevél búcsút int a nyárnak… -És az hol van, merre van? Hát az éppen arra, ahol most lép rá az ősz az első avarra… -S ha odaérsz, ott maradsz őszi őzikének? leszel társa rozsdaszín fűnek, falevélnek? […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán legszebb versei válogatásunk. Zelk Zoltán: Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a te […] Olvass tovább
Zelk Zoltán kvíz – jöjjenek a kérdések. Zelk Zoltán Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, 2012-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Induljon a kvíz, klikk! Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Az okos tücsök verse. „Tücsök, húzd az én nótámat!” – szól a margaréta. „Azt húzzad, hogy virág vagyok és nem sárgarépa…” „Tücsök, az enyémet húzzad!” – piros pipacs mondja. „Az enyémet! Az enyémet!” – kiáltozzák sorba… Szegény tücsök látja már, hogy a fele sem tréfa: a végén még hajba kapnak pipacs, margaréta. Ezért […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán – Görögdinnye kenyérrel verse. Nem úgy, miként a fejedelmet, vagy éppen úgy, ha igazán az, úgy és olyannak láttam őt bezúzhatatlan magányában mintha ülne hívek körében, szavuk színét kutatva szótlan vagy mintha állna sereg élén levert csaták győztes vezére—— se reg? csata? miket beszélek! mert hol láttam mikor először boldog-döbbenve ráocsudtam, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán Ákombákom verse Halász Judit előadásában. Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. A teljes versért klikk Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Mindnyájunk kiáltása e szó verse. A szó, amit most felétek küldök, nem kér kegyelmet s virággá sem bomlik, hogy bóditsa szemek udvarát: megbántott ezrek, kiebrudalt sorsok dohogó indulatának ébredő vihara ez – szunnyadásból fölriadó zápor! Keserü emlékezés őrizte számon e szavakat – az éhezés napjairól szóljak, vagy az ágytalan éjszakákról, mikor minden levegőcsepp, […] Olvass tovább