A hideg tél sokszor rávilágít, hogy a legnagyobb melegséget nem mindig a napsugarak, hanem a szívünkben élő érzések adják.
Tóth Árpád „Ott kint a télnek bús haragja…” című versében a tél zord, fagyos világát a szeretet és hála meleg érzései édesítik meg.
A természet hideg, míg a szívünkben egyre inkább tavasz ébred. Fedezd fel a verset, és hagyd, hogy a szavak melegséggel töltsenek el a leghidegebb napokon!
Tóth Árpád: OTT KINT A TÉLNEK BÚS HARAGJA…
Ott kint a télnek bús haragja
Fagyosan zordul, dúlva-dúl,
A lombjavesztett fákon által
A vihar zúg, süvölt vadul.
Elhervadt a mezők virága,
A puszta fának lombja sincs,
De szívemben mosolygó hála
Nyíló virága drága kincs. –
Szívem virágit nyújtom át itt,
S kívánom szívből igazán:
Az Isten éltesse sokáig
Az én jó, kedves jó Apám
