Jöjjön Tóth Árpád: Körúti hajnal verse.
Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.
Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.
A teljes verset ITT olvashatod el.
https://www.youtube.com/watch?v=7zvQYr9aUAk&ab_channel=K%C3%96ZKINCSTV.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
