Tóth Árpád: Ott kint a télnek bús haragja…

Hirdetés

Íme Tóth Árpád 1901-ben született verse, ami az Ott kint a télnek bús haragja… címet kapta.

Ott kint a télnek bús haragja
Fagyosan zordul, dúlva-dúl,
A lombjavesztett fákon által
A vihar zúg, süvölt vadul.

Elhervadt a mezők virága,
A puszta fának lombja sincs,
– De szívemben mosolygó hála
Nyíló virága drága kincs. –

Szívem virágit nyújtom át itt,
S kívánom szívből igazán:
Az Isten éltesse sokáig
Az én jó, kedves jó Apám!

Köszönjük, hogy elolvastad az Ott kint a télnek bús haragja… című versét.

Mi a véleményed Tóth Árpád írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Oszter Sándor verset mond – Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Reményik Sándor: Tüzijáték