Tóth Éva: Esik a hó

Hirdetés

Jöjjön Tóth Éva: Esik a hó verse.

Esik a hó a jégre, nádra
esik szememre, szempillámra,
esik bokorra, fűre, fára
esik a fázó vadmadárra,
esik, esik csizmám nyomára,
hogyha keresne sem találna
senki, pedig milyen jó lenne,
hogyha valaki megkeresne,
megfogná a kezemet szépen
s együtt mennének a hóesésben,
együtt mennénk a havon, a jégen,
amíg csak süt a nap az égen
és mikor a nap lemenne
a hó örökre betemetne

Köszönjük, hogy elolvastad az Esik a hó költeményt.

Mi a véleményed Tóth Éva írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket